Az alábbi cikk egy közel kétórás beszélgetés kivonata, melyben igyekeztem a néderlackóságot megtartani, több-kevesebb sikerrel. Élőben jobb… – Egy 5 literes üveggel, félig tele pénzzel, és két barátommal az általános iskolában kezdődött az egész. ’90-ben Révuti Norbitól kölcsön kaptam egy csavarral felhúzott akusztikus gitárt; innentől egyenes volt az út, hogy akkor nosza, legyen a próbaterem hátul a sufniban. Önkényesen jelöltük ki, hogy ki lesz a dobos, ki lesz az énekes… Miután megkaptam az első elektromos gitárom, beindultak a próbák: vegytiszta, zsigeri 3 akkordos zeneként, majd fellépések a Kismarosi Művelődési Házban. Igazi, előtte nem látott-hallott, nagy zenei élet alakult ki Kismaroson, hiszen egyszerre 3 aktív együttes is volt akkoriban, akik évente négyszer-ötször felléptek, és tényleg nagyon sokan eljöttek meghallgatni őket. Mi vonzotta a közönségünket? Barátságok, szerelmek, a jó közösség. A koncertek minimálbevételein túl az új hangszerekre úgy volt pénz, hogy vasat gyűjtöttünk, meg apámnál dolgoztam építkezésen; így került az eszközparkba pl. egy Marshall erősítő. Amolyan igazi ’60-’70-es évek feeling volt, hiszen minden időnkent, energiánkat ennek áldoztuk.
A TerraLuna.
– A középiskolai években sokan közülünk abbahagyták a zenélést, később dolgozni is másik városba mentek, családot alapítottak, továbbtanultak. Így az ezredforduló tájékán a három leglelkesebb tag, a zenekarok vezetői maradtak meg, és végül belőlük alakult a TerraLuna zenekar. Név szerint Révuti Norbi, Csánki Tomi és én alkottuk a bandát, ami igazán ígéretesnek indult: a ’90-es évek grunge-rock vonalát folytonosítottuk, amit manapság már nem definiálnék. Szerencsés kombináció volt, hiszen Norbi briliáns szövegíró, Tomi alapos, kitartó zenész, belőlem meg folynak az ötletek. Sok-sok tagcsere után a dobos poszton egy netes hirdetés alapján az ifjú kora ellenére meglepően kiforrott játékú Almási Tamás talált meg minket, aki azóta is forgatja az ütőket, majd később basszusgitárral a kifinomult Simonyi Titusz érkezett Csánki Tomi helyére.
Minden, egyszerre.
– Aztán elkészült az első demónk, Újhold címmel (még Csánki Tomival), majd 2008-ban Köd felett címmel a második követte, amelyre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ekkoriban a pesti klubokban már egyre többet léptünk fel, de eljutottunk például Szegedre is. Kismaroson mindössze kétszer volt alkalmunk bemutatkozni, hiszen ez inkább underground zene, ami igazán a nagyváros zenéje. Közben nem lógattam a lábam: felvettek a pécsi egyetemre, de Kismarosra jártam haza, viszont Pesten próbáltunk, sőt, közben Pesten is volt még együttesem (a Honey Mustang) és, hogy ne unatkozzak, Pécsen is alakult a tagságommal egy átmeneti formáció.
Elektronikus hatások.
– Az egyetemi évek alatt a lakótársam és jóbarátom, Szűcs Laci sok elektronikus zenét hallgatott tanulás közben, ami előbb-utóbb az én érdeklődésemet is felkeltette. Alapból sem állt messze tőlem ez a világ, hiszen már kilenc évesen a Depeche Mode, valamint az Art of Noise erőteljesen hatottak rám, így elkezdtem számítógépen zeneszerkesztő programmal, virtuális hangszerekkel saját zenéket összerakni, Amygdala projects néven. Ebben nagy segítségemre volt kuzinom, Balogh Andris is, akinek gyakorlati észrevételei sokszor bizonyultak hasznosnak.
Hangulatteremtés.
– Mindig is saját zenét szerettem játszani, készíteni, sosem feldolgozást, hiszen az nem belőlem fakad, emiatt pedig nem tudom úgy átélni, mint az, aki megírta. Zenékben is inkább zeneszerzők, mint konkrét stílusok vagy együttesek érdekelnek. A zenei paletta nagyon széles, amiből merítek; úgymint Martin Gore (Depeche Mode), Jerry Cantrell (Alice in Chains), a Carbon-based Lifeforms, Mainard James Keenan (Tool), Hans Zimmer, Dido, Keith Jarret. Ami közös bennük, az az atmoszféra. Én ezt keresem mindig a zenében, és ezt is próbálom továbbadni, több-kevesebb sikerrel… A stílus igazából mindegy, hiszen ha meg tudja teremteni légkört, ami elrepít, vagy épp felzaklat, akkor a zene célba ért. Ha nem, akkor marad izzadságszagú, nagyipari, tucat. Sosem az a lényeg mit játszol, hanem hogy hogyan…
Zeneszerkesztés, zenei előadás.
Később felmerült bennem, hogy ezt az otthon elkészített zenét valahogy ki kéne vinni a színpadra, hiszen élőben előadni egészen másfajta élményt ad mind nekem, mind a közönségnek. Ugyanis attól, hogy elektronikus zene, még igény van a kapcsolatra az előadó és a közönség között, ebből pedig már egyenesen következik, hogy ne ugyanazt hallja a hallgatóság, mint ami a lemezen van. Úgy gondolom, ettől lesz valakinek a zenéje jó. Ami az előadás jellegét tekinti, egy egészen másfajta megközelítést igényel, hiszen technikai értelemben nem egy hangszerrel állok ki a színpadra, hanem egy computerrel, és a hangszereket közben cserélem. Rengeteg felkészülést, gyakorlást igényel, mert egy zenei software segítségével alkotom újra ott, élőben a zenémet. Akárcsak egy hangszerrel, csak itt egyszerre nagyok sokfelé kell figyelnem.
Ha lefordítjuk ?matekra”, akkor úgy képzelhető el leginkább az ?elektronikus élőzenekészítés” mechanizmusa, hogy egy-egy track 6-7 hangsávon loopokra (azaz ismételt mintákra) van felosztva – ez az alap, és ehhez jön hozzá a szinti, a gitár, meg az effektek. Zenei előadás ez, csak nem a hagyományos értelemben, hiszen ugyanúgy a színpadon áll össze egységes muzsikává az egész.
Hobbi ez.
Hobbi is marad, hiszen munka mellett csinálom, és hála istennek nagyon pozitívak a visszajelzések. Kéthavonta egyszer a Cökxpón Ambient nevű helyen játszom, és nagyon jóleső érzés, hogy az a kis közönség egyszerre bólogat a zenéimre. Idén másodszor kaptam meghívást a Sziget Fesztivál chill sátrába, ami azért lássuk be, presztízskérdés minden zenésznek… Nagy örömmel vettem, hogy BEERTOK néven idén is megrendezik azt a kis erdei, elektronikus zenei fesztivált Törökmezőn, amin tavaly is játszottam, és ezévben is biztos nagyon hangulatos
lesz.
Egyik nagy álmom eljutni a hazai Ozora fesztiválra, ami egy francia szervezésű jamboree, és egyben Európa egyik legnagyobb elektronikus zenei megmozdulása. Az előadók stílusukat tekintve a goa, trance, ambient, és psy körül mozognak és az Ultimae kiadó artistjai is képviseltetik magukat, akiket nagyon szívesen hallgatok.
Korongra fel!
Nem kevés keresgélés után találtam a kiadómra – BFW RECORDINGS -, amely most májusban jelentette meg a második albumomat. Ez egy nagyon segítőkész, kisközösségi netlabel (azaz online lemezcég), hasonló karakterrel, mint a Kisduna. Sokat segítenek a promócióban, formát öltenek a dalaimnak, és segítségükkel zökkenőmentesen tudom én is megosztani a zenéimet a világhálón. Emellett természetesen megjelentetem – korlátozott példányszámban – CD formában is a lemezeimet, amit nálam meg is lehet vásárolni.
És, hogy továbbra sem unatkozom, azt mi sem példázza jobban, minthogy per pillanat a TerraLunával is van egy félkész anyagunk, amit szeretnénk mindenképpen még a nyáron befejezni…
Discography, elérhetőségek
Terraluna: http://www.myspace.com/terralunamusic
Lemezek:
– Újhold (szerzői kiadas, 2003)
– Köd felett (szerzői kiadas, 2008)
Koncert
– 2011 majus 17 Roham café
Honey Mustang: http://www.myspace.com/honeymustang
EP: Second Chance (szerzői kiadás, 2006)
Amygdala projects:
http://www.myspace.com/amygdalaprojects
http://www.bfwrecordings.com/artists/
http://soundcloud.com/laszloneder
Lemezek:
– Shortcut to heaven ( BFW recordings, 2011 januar )
– Zerrian ( BFW recordings, 2011 majus )
Válogatas lemezen részvétel:
– Sziget Cökxpón Ambient Sator Promóciós CD
– I Heard Something In The Distance volume 8 ( BFW recordings , 2011 marcius )
Live act, azaz élőben:
– 2011. jún. 18. Cökxpón ambient café
– 2011. aug. 14. Sziget Chill Sator
