Néhány fotó hátlapjára

0
477

kg003_4-3Tavasszal mindig megrebben valami ? olyan érzés, mintha most, idén más lesz a nyár. Idén lesz alkalmam a gyerekek játékát elnézegetni, tudok majd nagyokat sétálni, igazi meghitt családi beszélgetéseken részt venni, lesz lehetőségem magammal is foglalkoznom. Nem kell majd időre rohannom, nem jön a büntetés szép fehér borítékban, megtehetem majd, hogy cicákat kényeztetek, s a vasalatlant más oldja meg helyettem.

Tavasszal mindig megrebben valami ? olyan érzés, mintha most, idén más lesz a nyár. Idén lesz alkalmam a gyerekek játékát elnézegetni, tudok majd nagyokat sétálni, igazi meghitt családi beszélgetéseken részt venni, lesz lehetőségem magammal is foglalkoznom. Nem kell majd időre rohannom, nem jön a büntetés szép fehér borítékban, megtehetem majd, hogy cicákat kényeztetek, s a vasalatlant más oldja meg helyettem.

S rendszerint ősszel halkan megjegyzem magamban, na, ez sem jött össze idén, meg az sem. Pedig nem nagy dolgok ezek, csak ez az időzavar, ez valami borzasztó – hogy levegőt sem veszek reggel, s már sorolom magamban ? ezt se felejtsem ma el, s persze amazt sem. S ahogy telik a nap, naná, hogy vagy ezt, vagy amazt elfelejtem. Elvégre nem vagyok én gép. Ősszel más lesz a levegő, felkészülök a hosszú estékre, mikor valóban könnyebb valahogy tanulni, dolgozni, koncentrálni. Visszahúzódunk ? ki-ki a maga odújába? De a nyár, az a családé, a barátoké, a szereteté, a közös esti programoké, az estébe nyúló csillagnézéseké, a kenutúráké.

Még ha olykor ki is kell könyökölni azt a kis időt, megéri! Talán csak két és fél perc az a kis boldogság-szelet – de az fog táplálni napokig, talán hetekig. Az a délután, este, vagy csak pár perc, ami emlékezetembe vési magát, s kitörölhetetlenné válik. Az örökkévalóságig kísér majd. Őrizgetni, tisztelni kell, és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már nem bosszankodom többé?

kg001
Elsőáldozás:  ünneplés, mely a lélek velejéig hatol – Fotó: Kovács Attila
kg002
Mezítláb a parkban: lubickolni a hűs vízben a legjobb – melegen ajánlom 🙂 – Fotók: Kovács Gabriella
kg003
A papírhajók története: néhány hete, két frissiben végzett egyetemista a fizika tételeiket bocsájtotta vízre Kismaroson
kg004
Ruha, kávé: micsoda vidékies feeling… kávét inni, a felkelő nap sugarait érezni, s bámulni a messzeségbe