Fekete Judit családjával Angliában élt több éven át. Mindennapjaikról, kalandjaikról, tapasztalataikról szólt rovata, az Angol útitárs.

Hol vannak már az ünnepek!

21_003
Már alig emlékszünk a fenyő illatára, a csillagszóró ragyogására, az ünnep hangjaira. Buta fejjel azt hisszük, hogy üres órák, magányos hétvégék kellenek, hogy újratöltődjünk. De én most elárulok egy titkot!

Már alig emlékszünk a fenyő illatára, a csillagszóró ragyogására, az ünnep hangjaira. Még pillanatokra feldereng az otthoni év végi versenyfutás az idővel, hogy minden olyan gyorsan illan el, végül élvezni is alig marad idő!

A készülődés (ajándékvadászat, sütés?főzés, díszítés, csomagolás) szívja el először energiánikat, aztán az időpont egyeztetések labirintusából próbálunk kikecmeregni, végezetül a vendégvárás és vendéglátás forgataga szippant be bennünket. Buta fejjel azt hisszük, hogy üres órák, magányos hétvégék kellenek feltétlenül ahhoz, hogy újratöltődjünk.

21_001
A karácsonyi pulykánk – Fotók: Fekete Judit

De én most elárulok egy titkot! Nem az unalmas, semmittevésbe süppedt napok töltenek fel ? azok lazítanak, nyugtatnak. (Valljuk be, manapság annyit halljuk, hogy mennyi időt kell szánnunk saját egónk ápolására, hogyha nem vagyunk résen elhisszük a sok balgaságot!)  Ami életerőt, jókedvet, energiát ad ? az a nyüzsgés, a figyelem a másikra, az együttlét öröme. Ezt is mindenki máshol találja meg: a templom áhítatos csöndjében, a Diótörő ünnepélyes bemutatóján, a családi asztaltársaságban, a baráti italozgatásban, vagy egyszerűen csak a beigli receptcserékben.

21_004
Ez bizony Anglia!

Negyedik éve próbálkozunk, több?kevesebb sikerrel, hogy magunk köré varázsoljuk az otthoni karácsonyi hangulatot, ám az igyekezetek ellenére nem vagyunk sikeresek. Valami hiányzik. Az apróságok. Nincs senki, aki beugarana megcsodálni a fenyőt, megkóstolni a mézeskalácsot, akinek megmutathatnánk az ajándékot, akit megkínálhatnánk egy kis halászlével, akihez elmehetnénk karácsonyi ebédre? Helyette eljárhatunk kirándulni, vásárolni (az angol karácsony legnagyobb attrakciója a Boxing Day, indul a megaleértékelés!), vagy a nappali kanapéjába süppedve tévézhetünk, belefoghatunk egy társasjátékba, olvasgathatunk magunkban egy sarokban. Egy pillanatra sem állítom, hogy haszontalan időtöltés lenne mindez, no de Karácsonykor?!

21_002
2012-ben ilyen volt a Karácsony

A nyavalygás és sopánkodás helyett elhatároztuk, bárhogyis alakul, a jövő év végét Magyarországon töltjük. Kifogytam az öteletekből, itt már nincs mivel színesíteni az ünnepeket. Sőt! Annyira belefáradtam az erőlködésbe, (vagy talán a tavalyi annyira kimerített), hogy az idén semmit sem szerveztem, nem vettünk részt sem a Bécsi Fesztivál Balett Diótörő előadásán, sem a karácsonyi Christingle istentiszteletén.

A karácsony csöndesen telt, szépen, lassan. Az idő inkább a tavasz közeledtére emlékeztetett bennünket ? 10 fokos hőmérséklet ?, sem mint a tél kezdetére. Már előbújtak a nárciszok, kórusban csicseregtek a madarak?

21_003
Készül a hóember

És most január vége felé az égiek úgy döntöttek, hogy megajándékoznak bennünket a tél örömével. Hatalmas hóesés, fagy ?Somersetben megállt az Élet. Az utak, utcák, járdák korcsolyapályává váltak, az iskolákat bezártak, az üzletek nagy részét ki sem nyitották, a szemétszállítást törölték. A legnagyobb kihívásnak az bizonyult, hogy megfelelő ruházatot kerítsünk a gyerekeknek: sapka, kesztyű, csizma, télikabát, vastag nadrág? de ki foglalkozott az öltözködéssel, amikor lehet csúszkálni, hógolyózni, szánkózni! A srácok reggel eltűntek, és csak késő délután kerültek haza: kipirult arccal, jégcsap kezekkel, farkaséhesen. Tél van. Már öt napja! Egy iciripicit helyreállt a lelkibékénk!

Fekete Judit
Anglia

Kapcsolódó anyagok:
Karácsonyi vendégség a hippivárosban
Őszi angol vigasságok – 2. rész
Őszi angol vigasságok – 1. rész