Fekete Judit családjával Angliában élt több éven át. Mindennapjaikról, kalandjaikról, tapasztalataikról szólt rovata, az Angol útitárs.

Mire jó a sertésfül?

022_003_4-3
Havazás esetén az angol stratégia a várakozás: majd csak elolvad! És tökéletesen igazuk van, mert valóban elolvadt. Egy hétre ugyan ? ha nem is leállt, de alapjáraton zajlott az élet, munkába, iskolába csak az járt, aki elég vakmerőnek bizonyult.
Hacsak nincsen különleges törzsi szokásunk, extrém, adrenalint növelő hobbink  ? a kocsonyába. A köröm mellé. És feltétlen tegyük hozzá, Magyarországon.

Ugyanis amikor a wellsi hentestől kocsonyábavaló húst kértünk, meghökkenve nézett ránk. A máskülönben rezzenéstelen arccal szemlélődő brit átlagember felhúzta egy pillanatra szemöldökét! Mit lehet főzni disznófej, fül, köröm? s egyéb bőrös alkatrészből?! Annyira extrémnek tűnt a kívánság, hogy még a bolt hátsó részében dolgozó hentessegéd is előmerészkedett egy alapos körülnézésre!

022_003
Tél Somersetben  – Fotók: Fekete Judit

És hogy jutott eszünkbe kocsonyát főzni? Az úgy volt, hogy a múlt héten a húgom látogatott meg bennünket párjával. Egyik este ücsörögtünk a konyhában, kóstolgattuk a hazai ízeket ? szalonna, füstölt kolbász, zöldpaprika, pálinka ?, csodáltuk a hóesést, és azon méláztunk magunkban, most lenne itt az ideje a kocsonyának! A kellemes mínusz 4-6 fok és az otthonról hozott torma adta az alkalmat arra, hogy belevágjunk. Még két hátsó körmöt is szereztünk, hozzá valami csülökfélét, és a tízliteres fazék már ugrásra készen várakozott.

022_005
Tél Somersetben

Pucolás, fortyogás, tormareszelés, szűrés, porciózás, dermedés? elkészült a mű, s önfeledten kóstolgattuk a múlt ízeit. Mert már négy éve nem ettünk. A gyerekek persze nem érezték át az eufóriát, Sára köszönte szépen, ebből az állagú ételből nem kér, Ábel hősiesen megkóstolta ??nem jött be? ?, egyedül Danit érintette meg a ?mit is jelent magyarnak lenni? büszkesége! Bevallom, a hentesnek akartunk vinni kóstolót ? de sajnáltuk. ?Úgy sem értékelné!? ? magyaráztuk fukarságunk okát.

022_002
Támadásban a tó éhes kacsái

Vendégeink boldogok lehettek, eső helyett a hó zúdult a nyakukba ? az mégis csak kellemesebb. A hófedte angol táj igazi kuriózum a turistának, ritkán fényképezhető. Tegyük hozzá, hogy az utóbbi években többször előfordult a havazás, mint ritka természeti jelenség. Lehet, hogy néhány évtizeden belül az őslakosok rászánják magukat, és elegendő mennyiségű hókotrót vesznek! (Ha egy fecske nem csinál nyarat, akkor négy kemény tél sem!)

022_004
Az iskola udvarán hóemberáradat

Ha a magyar panaszkodós fajta, akkor az angol a csodálkozás nagymestere: ?Jé, leesett a hó!?  ?Jé,  ha nem takarítjuk el, ráfagy!? ?Jé, mit kell csinálni a hóval?? Az angol stratégia a várakozás: majd csak elolvad! És tökéletesen igazuk van, mert valóban elovadt. Egy hétre ugyan ? ha nem is leállt, de alapjáraton zajlott az élet, munkába, iskolába csak az járt, aki elég vakmerőnek bizonyult. (Mondanom se kell a keleti és az északi blokk az ?ez is hó?? lenéző grimasszal az arcán teljesítette az alkalmazotti lét kötelességét: dolgozott. Az iskolák nagy része bezárt, a gyerekek nyertek egy-két nap szünetet. Érthetetlen módon nem kell pótolni, a ?vis maior? kategótiájába tartozhat az égi áldás.

022_001
Este tízkor a parkban ? csak mi merészkedtünk ki – Fotók: Fekete Judit

Látogatóink hazautaztak, a hó egy nap alatt elillant? s az élet visszatért a maga megszokott kerékvágásába.

Fekete Judit
Anglia

Kapcsolódó anyagok:
Hol vannak már az ünnepek!
Karácsonyi vendégség a hippivárosban
Őszi angol vigasságok – 2. rész