Fekete Judit családjával Angliában élt több éven át. Mindennapjaikról, kalandjaikról, tapasztalataikról szólt rovata, az Angol útitárs.

Viszlát Anglia!

makro_5_f-kovacsgabriella
Eltűntem. Nehéz kifogásokat találni, miért is nem voltam képes ?tollat ragadni? az elmúlt hetekben.

Eltűntem. Nehéz kifogásokat találni, miért is nem voltam képes ?tollat ragadni? az elmúlt hetekben.

Egyetlen mentségem van: hazaköltöztünk. Részleteiben. Én Sárával itthon maradtam, a fiúk visszamentek Angliába a tanévet befejezni, Tibor még dolgozik.

Próbálom megfogalmazni a történteket, értelmezni cselekedeteinket, magyarázni elhatározásunkat ? de egyelőre az érzelmek viharában semmilyen okoskodással nem rukkolhatok elő. Időre van szükségem. Élvezem az itthonlét önfeledt állapotát, nyögöm a ?csonkalét? poklait, szívom magamba a napfényt. Habár élményekben itthon is dúskálok, az agyam üres, gondolataim elillantak, és egyetlen értelmes mondatot sem vagyok képes papírra vetni. Órákat töltök a gép előtt, hogy elmeséljem hogyan, miért, meddig ? de a bőség zavarában nem látok tisztán.

makro_5_f-kovacsgabriella
Fotó: Kovács Gabriella

Vasárnap Szentendrén a Föld napja alkalmából szervezett fesztiválon találkoztam egy magyar?angol házaspárral. Tíz percig beszélgettünk. Ácsorogtunk a napfényes réten, nevetgéltünk, hallgatuk a gyerekzsivajt, csodáltuk a lányok táncbemutatóját… s közben értetlenül figyeltem az angol gentlemant, aki arról tartott előadást, hogy Magyarországon képtelenség élni, és jelenleg ez a hely nem alkalmas a gyereknevelésre. Majd udvariasan megkérdezte, hogy miért is jöttem haza. Abban a pillanatban valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg, rámosolyogtam, és egész egyszerűen azt feleltem: ?mert jó itt?.

Ígérem hamarosan jelentkezem, s elmesélem, hogyan szedtük össze minden bátorságunkat, hogy végül hazamereszkédjünk. Legfeljebb nem nevelünk gyereket ? nem nagy ügy, úgyis nő magától, nem igaz?