Új sorozatot indít a Kisduna. Úgy kezdődött, hogy a család négylábú kedvenceinek a száma megszaporodott. A fekete mudi mellé érkezett egy világos színű is, és ez a két kutya elképesztően néz ki együtt. Mint a jing meg a jang, vagy a sakkbábuk, vagy a vőlegény és menyasszony. Csuda helyesek külön-külön is, együtt meg pláne.
Mielőtt belevágnánk a kutyákkal kapcsolatos történetekbe, muszáj bemutatnom a Kisduna olvasóinak Várkonyi-Nickel Rékát, a nagymarosi illetőségű Máté Alapítvány elnökét. Mosolygós fiatalasszony válaszolt a kérdéseimre.
Kedves Réka, mondj magadról néhány szót, hadd ismerjenek meg kicsit közelebbről! Engem az is érdekel, hogyan keveredtetek Nagymarosra?
Azt szoktam mondani magamról, hogy én egy pályatévesztett vadgazda vagyok. Ugyanis a foglalkozásom történész, az ELTE történelem-néprajz szakán végeztem, de Fekete István regényeken nőttem fel és még a társadalomtörténeti kutatásaim is az állatokhoz kapcsolódnak. Egyetemi éveim alatt a régészetnek egy különös ágával is foglalkoztam, – régészeti állattannal – amely állatcsontok elemzésén keresztül segít az adott kor különféle titkaira rávilágítani. Salgótarjánból származunk: a férjem is, és jómagam is. Budapestre jártam egyetemre, ami persze akkor izgalmas élet volt, de amikor már családja van az embernek és gyereket vállal, visszavágyik vidékre, a hegyei közé. Pest közelsége sokat számított, és örömmel fedeztük fel magunknak Nagymarost. Mivel világéletemben volt kutyám, számtalan problémával szembesültem és nagyon fontosnak tartom a harmonikus együttélés elősegítését, a környezetünkben élő állatok érdekeinek képviseletét. Ezért is kapcsolódtam be a Von Benko házaspár kérésére a Máté Alapítvány munkájába, jelenleg ennek a szervezetnek az elnöke vagyok.
Vidéken különösen sokan tartanak kutyát a ház körül. Feltételezem, hogy mindenkit rá is beszélsz az állattartásra.
Még véletlenül sem! Azt szoktam mondani, hogy én még rá nem beszéltem senkit az állattartásra, esetleg lebeszéltem róla. Aki engem megkérdez, mindig elmondom, hogy mivel is jár a felelősségteljes állattartás. Sokszor például a rossz fajtaválasztás vezet oda, hogy egy kutya kezelhetetlenné, gyakran veszélyessé válik. Ma már széles körben elfogadott elv, hogy a kutya sosem hibás, minden a kutya-gazda kapcsolatra vezethető vissza. Akik most készülnek először kutyát befogadni, alaposan tanulmányozzák át a Máté Alapítvány honlapján leírtakat. A kutyát ráadásul nem csak szeretni és gondozni, hanem nevelni is kell, ehhez kitűnő segítségeket lehet kapni a különféle kutyaiskoláktól.
Kutyaiskola? Milyen módszereket lehet elsajátítani?
Számtalan módszer létezik. Az általam leginkább kedvelt magyar “Tükör módszer” szerint oktat a környéken működő Kutyaduma (www.kutyaduma.hu) nevű “gazdaképző”. A Tükör módszer három pilléren nyugszik : a jó kutya-gazda kapcsolaton (a kutya csak akkor tud harmonikusan beilleszkedni a családba, ha segítünk neki megtalálni az őt megillető helyet, azaz kutyának lenni és nem családfőnek), az erőszakmentes, játékos tanításon, és a megfelelő életmódon. Nevét onnan kapta, hogy értékei alapján a kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. A klikkerképzés a pozitív megerősítésen alapszik, mellőz minden erőszakot és kényszert a tanítás során, és az ösztönkezeléssel remekül kiegészítik egymást. Így a közös munka élmény kutya és ember számára egyaránt, nagyban javítja a kutya-gazda kapcsolat minőségét, a két lény közötti kommunikációt. Segítségével a kutya tanulási képessége oly mértékben megnő, hogy bármit megtaníthatunk kutyánknak, az átlagosnál nem nagyobb energia-befektetéssel. Talán nem is gondolnánk rá, de a kutyák életének megmentése a kutya nevelésén is múlhat. Számos esetben sikerült kutyát mentenünk az által, hogy hetekig jártunk az problémás, végső altatásra váró ebhez és megtanítottuk neki az alap-engedelmességet. Elmagyaráztuk a család tagjainak, miként nyerhetik vissza uralmukat a kétségbeesetten főnökösködő, kertet és házat pusztító négylábú felett.
Nem vagyok tán egyedül azzal a véleményemmel, hogy itt is minden gyerekkorban kezdődik. Miben tud a Máté Alapítvány ebben segíteni?
Valóban itt kell kezdeni. Cserni Katival, – akit viszont nem kell bemutatnunk Nagymaroson, hiszen a Máté Alapítvány alapítása óta szervez állatbarát kört az iskolában – november közepén megalapítottuk a nagymarosi gyerekeknek a “Máté kuckót”. Szombatonként a művelődési házban szervezünk állatbarát foglalkozásokat azzal a szándékkal, hogy az alapítványunknak legyen utánpótlása. Az alapítvány sok mindennel foglalkozik, igyekszik a kidobott kutyáknak is helyet keresni, de se megfelelő infrastruktúránk, se pénzünk nincs, hogy menhelyet működtessünk. Így ezt az ügyet csak ideiglenes befogadók segítségével tudjuk szolgálni, inkább a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt. A felelőségteljes állattartást segítjük elő oktatással, állatvédelmi cikkekkel a helyi lapban. Kiképzésbeli tanácsadással, az őszi-tavaszi ivartalanítási akcióinkkal, a műtéti költségek jelentős részének átvállalásával, a macskák veszettség elleni oltásának szorgalmazásával segítjük a felelősségteljesen gondolkodó gazdákat. Sikertörténeteink is elolvashatók a honlapon. Bár az anyagi segítség egyre szűkül, igyekszünk a legjobb tudásunk szerint mindent megtenni a jó ügyért.
Nem maradhat ki a beszélgetésből az a közhelykérdés sem, hogy te melyik fajtát kedveled a legjobban?
Nehéz kérdés… négy lába legyen, és csóválja a farkát. Na jó, egye fene, láttam már kedves háromlábút is…
Köszönjük a beszélgetés! A témát több érdekes kutyafajta fényképes bemutatásával folytatjuk…
Végvári Györgyi
Fotók: Várkonyi-Nickel Réka
És végül a Mudik…
Fotók: Balogh András
