Beszélgetés Werner Hajnalkával, az Anno Cukrászda megálmodójával.
– Nemigen szeretem a nosztalgikus szót – annyi minden rakódik rá, ami avítt és régimódi, próbálom leírni a hely szellemét… nem is tudom…
– Békebeli. Amennyire lehetett, igyekeztem az 1850-1900-as évek hangulatát felidézni a bútorokkal . Kellemes, és nyugodt békét sugárzó helyet álmodtam meg, ahová jó betérni – egy kicsit hazatérni.
– Miért pont Kismarosra képzelted a cukrászdát? Van-e valamilyen kötődésed azon túl, hogy kismarosi vagy?
– Korán elkerült a családom Kismarosról Vácra, és a családalapítás nálunk is Váchoz kötött, de mégis hiányzott Kismaros az életemből, a hétvégék, a nyarak mindig idehúztak. A rengeteg Duna-parti fürdőzés, helyi élmény… Mondok valamit: az maradt meg bennem, hogy kisgyerekkoromban milyen füstös kis hely volt ez a Pierer-ház, ahol most ülünk. Persze most nem füstös, csillog-villog. Itt fagyiztam a testvéremmel – most az én gyerekeim válogathatnak.
– A hely jellege, sőt funkciója sem olyan igazán, mint az eredeti házé volt régen. Egy modern kor kihívásainak megfelelni régi épülettel nem egyszerű mutatvány…
– Közösségi tér kell, ez nem vitás, és ez a vonzalmam Kismaros iránt nem szűnt meg azzal, hogy éveken át egy bankban dolgoztam Budapesten. Ott is megváltozott a légkör, nem emberi léptékű, nem az ügyfél diktál. Kerestem a meghittséget, és ebben a szegletben megtaláltam. Bízom benne, más is, még ha csak egy kávé vagy sütemény erejéig is. Jó érzéssel belépni valahová – ez erőteljesen hiányzott a helyi palettáról.
– Megszűnt a Kávébárka néhány éve, azóta a jól bejáratott éttermeken, pubokon kívül nemigen volt itt választék akár a helyieknek vagy az erre tévedő turistának. Ez is megváltozik most.
– A Pierer-ház átalakítása után reméltem, valaki létrehozza azt, ami idevaló, de semmi nem történt. Vettem egy nagy levegőt, és 2013 őszén bekopogtam az önkormányzathoz, érdeklődtem a lehetőségek iránt. Szerencsém volt, nyitottan álltak hozzá pályázatomhoz. Igaz, az európai uniós pályázat miatt, mely a felújítást-átalakítást finanszírozta, internet kávézóként üzemel a hely, és járnak be pár perc erejéig azok, akik csak megnéznek valamit és továbbmennek gyorsan, mégis úgy gondolom, jó döntés volt ötvözni a békebelit és a mait, hiszen megférnek egymás mellett itt. Idővel talán még kerthelyiség is lesz a most kialakításra kerülő udvarrészben.
– Milyen tapasztalatokkal kezdted meg itt a munkát?
– Azt kell, hogy mondjam, hogy 18 évesen elvégeztem egy felszolgálói képzést, amivel nem kezdtem mostanáig semmit, mert másként alakult az életem. Dédszüleim vitték az államosítás előtt a Morgó éttermet, melyet ők alapítottak egy Károlyi gróftól bérelt kastélyban – a mai Öreg Morgó étterem helyén. Az emeleten kiadó szobák voltak. Érdekességként említem csak, hogy Karády Katalin itt szállt meg titokban, mielőtt Amerikába ment. 1956-ban államosították a helyet, feltételezem, ez már nem is az az épület. Később aztán abbamaradt, kikopott a családból a “vendéglátózás”.
– Amikor leültünk beszélgetni, elkezdtük rögtön a falon lévő képeket nézegetni.
– Az előkészületek során nagy hangsúlyt fektettem a múlttal való szoros kapcsolatra. Ezúton fejezem ki köszönetemet dr. Dabóczi Ákosnak, aki a falakon lévő fényképeket szolgáltatta, persze csak a reprodukciókhoz. Az eredeti fotók a Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjteményben tekinthetők meg. A képek között van egy, ami a családunké: a nagymamám látható rajta. Fontos megidézni a múltat, hogy milyen is volt a falu anno. Innen a cukrászda neve. Amit lehet, meg kell őrizni az utókor számára, ápolni a múltat, ez a feladatunk.
– Milyen érzések kavarodtak benned a nyitást megelőzően?
– A nyitás érdekes volt. Én a kávéfőzőt jól kezelem, és az embereket is. Nagy bizalommal vágtam bele ebbe a vállalkozásba. Jelenleg 8-tól 18-ig vagyunk nyitva, de a nyitás reggelén félelem fogott el… háromnegyed nyolckor azt mondtam magamban: összepakolok, nem csinálom, mégsem fog ez menni. Kétségbeestem, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán elmúlt a nyolc óra, a május elsejei roham, és túléltem. Nem volt időm megijedni. Egy hét elteltével megnyugodtam. Azóta is úgy érzem, valóban itt a helyem. Ezúton is nagyon köszönöm a családomnak, hogy bíztak bennem, és segítették az elképzeléseimet megvalósítani.
– Vannak-e további terveid, vagy sikerült maradéktalanul megvalósítani álmaid?
– Eredeti elképzelésemmel ellentétben most hozott süteményekkel találkozhat a vendég. Terveim között szerepel saját készítésű, sütésű cukrásztermékek árusítása. Ez manapság sajnos nem úgy működik, hogy otthon megsütöm és behozom. Pedig micsoda íze van az Ilonka- vagy Erzsi néni-féle tortának. Nincs két egyforma sütemény, és ez adja meg az igazi varázsát egy ilyen helynek. nagyobb közönséget vonz egy saját receptek alapján, házilag készült süteményeket árusító hely. Mindig van min változtatni.
Helyiek teakeverékeit is szívesen kipróbálnám. Vallom, fontos, hogy az ember komolyan gondolja, amit csinál. Ha lát benne fantáziát, érdemes továbblépni, fejleszteni, amennyire önerőből lehetséges. Dolgozom rajta.
Kovács Gabriella
