A strandolás igazi művészet

0
714
Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában - Fotó: Kovács Gabriella

Portrék a parton

A napfényben megcsillanó homokszemek, a szálló nyárfapölyhök, a gyerekek nyivákolása, sivítása a parti játszótéren, mint megannyi anyját kereső macskakölyök. A parton sütkérezők megannyi fajtája.

Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában - Fotó: Kovács Gabriella
Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában – Fotó: Kovács Gabriella

 

A klasszikus

Idős hölgyek teljes menetfelszereléssel, összegöngyölt újsággal, keresztrejtvénnyel, kosárral, piros-fehér, esetleg kék vagy zöld színű összecsukható napozószékkel, nagykeretes napszemüveggel, mindig rúzsban. És örök hűséget fogadtak – napimádók, bodor frizurával.

Strandolás a Dunakanyarban, a kismarosi Duna-parton, 2014. júliusában - Fotó: Kovács Gabriella
Strandolás a Dunakanyarban, a kismarosi Duna-parton, 2014. júliusában – Fotó: Kovács Gabriella

 

Az alibis

Horgászik, persze igazából a család alól mentesül ilyenkor, jó a csend, a háttérzaj nem számít. A sör is iható langyosan ilyenkor. Lényegtelen a kapás, néha azért tesz csalit is a horogra. Többnyire a délelőtt nyugalma vonzza ide, és a sima víztükör vonzza tekintetét leginkább. És figyel.

Strandolás a Dunakanyarban, a kismarosi Duna-parton, 2014. júliusában - Fotó: Kovács Gabriella
Strandolás a Dunakanyarban, a kismarosi Duna-parton, 2014. júliusában – Fotó: Kovács Gabriella

 

A vadóc

Falkában érzi magát a legjobban, a lehető leghangosabban indítja a motorcsónakot, tesóját figyeli, mikor int, akkor aztán lehet menni ezerrel, a parttól távolabb pedig kipörgeti a csónakot, hadd forduljon nagyot a vízisíző barátnő. Kurjongatás – siker, nem süllyedt el, jól vette a kanyart. Bikini, trópusi mintás alsó kötelező.

A családos

Többféle, árnyalt a paletta. A profik, a mindent egy táskában elhozni tudók, meg a lazák, akik szinte semmit sem hoznak, mégis el vannak. Az örök elégedetlenkedők akik, ha családdal vannak, megsokszorozódik sopánkodási lehetőségük és élnek is ezzel… Aztán a mindent hagyó, az örökké szólongató, a kedvesen halkan, és a ritkán, de erélyesen.

Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában - Fotó: Kovács Gabriella
Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában – Fotó: Kovács Gabriella

 

A tini

Kissé félszeg, de tekintete mindenre és mindenkire kiterjed. A terepet felméri, a szóba jöhető egyedektől kissé távolabb elhelyezkedik, és haverjával/barátnőjével naptej, napszemüveg és bubis, vagy bubimentes üdítővel a kézben lustán elnyúlik. Valamilyen kütyü lemaradhatatlan, anélkül a part sem part. Este szép, napbarnította bőrrel indulhat neki az éjszakának.

Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában - Fotó: Kovács Gabriella
Strandolás a Dunakanyarban, a nagymarosi Duna-parton, 2014. júliusában – Fotó: Kovács Gabriella

 

A végletek mustrája ez, hiszen a strandolás igazi művészet. Mindenki megfér egymás mellett, ismerősök törülközői, plédjei egymás mellé kerülnek, idegenek szóba elegyednek, barátságok szövődnek. A nap hevében felolvadni, langymeleg arannyá változni, vágyakozni, máshová talán, másvalakikkel. De most ez is tökéletes.

Kovács Gabriella

Kapcsolódhat:
Képgaléria az XT házban a Dunakanyarról: Itt
Eltűnőben a kismarosi szigetek
Visegrádon jártunk
Kerékpártúra Alsó-Ausztriában és a Duna kerékpárúton