Végre, valahára piroslik a tőkéken is ez az ízletes, bőlevű, gusztusos zöldség. A kényszerérett, télen és tavasszal piacra kerülők ugyanis csak úgy csinálnak, mintha paradicsomok lennének, de zamatuk messze elmarad a nyáron, frissen leszedettektől.
Az egyszerű zsíros vagy vajas kenyér remek uzsonna vagy tízórai, ha hozzá paradicsom-gerezdeket fogyasztunk, testvérével a zöldpaprikával. Felesleges is leírni, milyen ásványi anyagok meg vitaminok vannak benne, a paradicsom egyszerűen jó és egészséges. A magam részéről nyersen legjobban a lucullust szeretem, és kissé idegenkedve kóstolgatom a sárga színűeket, de mostanában még feketéről is hallottam. Konzervatív vagyok, a paradicsom az legyen piros, és kész.
Nézzük először, milyen fűszerek illenek hozzá. A hagyma, a zeller, a bors, a babérlevél és a bazsalikom megdobják az ízét, nem is felejtem ki soha a paradicsomos ételekből.
Itt van mindjárt a leves, ahogyan nyáron készítem: megpirítok olívaolajon egy közepes fej apróra vágott hagymát, majd reszelek bele diónyi zellert. Néhány percig párolom, majd negyedre vágott érett paradicsomot vagdosok bele úgy 4-5 darabot, és felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, sózom, kis cukrot teszek bele és addig főzöm, ameddig a paradicsom szét nem esik. Ezután megszórom egy kis liszttel (ez el is maradhat), majd összeturmixolom. Ezután hideg vízzel a kellő mértékben felöntöm – azért nem írok mennyiséget, mert van, aki sűrűbben, van aki hígabban szereti. Rottyantok rajta egyet, és a végén bazsalikomleveleket vagdosok a tetejére, meg némi borsot szórok rá. Érdekes módon rizzsel szeretjük, de ezt csak akkor ajánlom, ha egyébként is van kéznél párolt rizsünk. Ha tésztával készíted, külön főzd ki hozzá.
Ha nem hígítod föl, máris príma paradicsommártást kapsz, ami fölhasználható húsok mellé, párolt darált hússal összekeverve tésztára önthető, de alapja lehet a töltött paprikának is.
És íme, az olaszok nagy kedvence, Rita Pavone is megénekelte a paradicsomlevest:
[su_youtube url=”http://youtu.be/JvkmIwgf-f8″ width=”700″ height=”500″]
Nem voltam rest, utánanéztem, hogyan is készül ez a híres „pappa col pomorodo”, az olaszok paradicsomlevese. Mindössze annyiban különbözik a fentitől, hogy néhány deka száraz kenyeret is főznek bele. Nem kísérleteztem vele, mert ezekről a helyi specialitásokról azt gondolom, hogy ott kell enni, ahol kitalálták, és ellesni, ahogyan az ottani háziasszonyok készítik. Biztosan nagyon finom lehet, ha sláger is született belőle.
Marosi Málna
