Nagymaros Ifjúságáért Emlékérmet kapott szerkesztőnk, Végvári Györgyi

Dunakanyar 1 Comment

 

“Carpe Diem! Ragadd meg a napot! Élj a mának!”

Így köszöntötték egy rózsacsokor kíséretében Végvári Györgyit Nagymaroson, az augusztus 20-i ünnepségen, a “Nagymaros Ifjúságáért” díj átadásakor, egykori diákjai Szomráky Pál és Burgermeister Bea.

Györgyi
Végvári Györgyi  Fotó: Heincz András

 

Az ifjúságért tett munkásságára mi is büszkék vagyunk, ha csak a nagymarosi táborokra vagy a csillagjáró szerdákra gondolunk, sok mindent köszönhetünk neki mi is!

Gratulálunk a díjhoz és köszönjük a nagymarosiaknak, hogy gondoltak Rá!

 

A Kisduna szerkesztősége és a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület tagjai.

 

Burgermeister László képviselő beszédét, változatlan formában közöljük:

 

Tisztelt ünneplő közösség!

 

Régi adósságát törleszti Nagymaros akkor, amikor a mai ünnepen Végvári Györgyinek Nagymaros Ifjúságáért Emlékérmet adományoz.

 

Végvári Györgyi 1991-ben érkezett Kismarosról a nagymarosi általános iskolába, mint igazgatóhelyettes, majd 1996-tól 2001-ig az iskola igazgatója volt.

Nagymarost azonnal a szívébe zárta. A kollégákkal, a gyerekekkel és a szülőkkel is nagyon jó kapcsolatot alakított ki. Amikor 2001-ben mennie kellett, sokan harcoltak azért, hogy maradhasson.

 

Mit is tett?

Egy olyan iskolát teremtett, ahol nagyon jó volt a közösség. Volt szakiskola, 9. nyelvi osztály, kisegítő osztály, nagyon jól működött a német kapcsolat a stuttgarti székhelyű DJO szervezettel.

Györgyi egyik pályázatot írta a másik után, melyeknek eredményeként nagyon sok kisgyerek juthatott kiránduláshoz, nyaraláshoz.

Fáradhatatlan szervezőmunkája – és a civil összefogás – eredményeként a diákok birtokba vehették a felújított tornatermet.

A művészeti oktatás bevezetése is az ő munkájának köszönhető.

Ha kollégáit megkérdezzük, nagyon sok szépre emlékeznek vissza azokból az időkből, amikor Györgyi volt az igazgató. A tanév során sok színes rendezvény tarkította a hétköznapokat: /Alapítványi bál, Múzsák napja, Hétszínvirág napok/ de emellett nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a tantestület vidám és kiegyensúlyozott legyen. A kollégák rendszeresen jártak együtt színházba, kirándulni.

 

Hogy mi volt a titka?

Ajtaja mindig és mindenkor nyitva állt mindenki előtt. Mindenkire odafigyelt, ott segített, ahol tudott. Nyíltan, őszintén meg lehetett vele beszélni a problémákat, szerette az építő kritikát, a jó ötleteket minden esetben támogatta, segítette.

Igazi csapatépítő volt.

Mindig az a cél lebegett a szeme előtt, hogy egy olyan iskolát vezessen, amelyben mindenki jól érzi magát, és megvalósíthatja céljait. Nagyon sokat törődött a hátrányos helyzetű gyerekekkel, segítségének köszönhetően számos kisgyerek találta meg helyét az életben.

 

Nagymaros a mai napig központi szerepet kap az életében. A volt kollégák szívesen fordulnak hozzá tanácsért, segítségért, vagy csupán a véleményét kérik, mert tudják, hogy Györgyire mindig számíthatnak. A volt tanítványok örömmel üdvözlik, ha látják, és Györgyi számára nincs is nagyobb boldogság, mint azt hallani a volt diákoktól, hogyan boldogulnak az életben.

 

Kedves Györgyi!

Köszönjük, hogy szívvel-lélekkel az iskolánkért dolgoztál, köszönjük a sok szép emléket, és reméljük, hogy Nagymarost sosem felejted el és örömmel veszed át ezt a nagyon megérdemelt kitüntetést.

 

Nagymaros 2014-08-20

 

gy4
Fotó: Kovács Gabriella

 

gy3
Fotó: Kovács Gabriella

 

 

  • Horváth Tivadar

    Györgyi, gratulálok!