Szemléletváltás Szokolyán

pcs3Szokolya község polgármesterévé 2014-ben Némethné Pintér Csillát választotta a lakosság. Elmondása szerint komoly szemléletváltásra és párbeszédre törekszik, amelynek eredményeként a civil szervezetek, a kisközösségek, az intézmények dolgozói, illetve egyáltalán a faluban élő emberek egyre aktívabban és tudatosabban vehetnének részt a település életében, melynek eredményeként Szokolya szebbé és élhetőbbé válhatna.

 

– Melyek voltak azok a lépések, amelyek által eljutottál odáig, hogy polgármester légy?

– 1998-ban megszületett a fiam, attól kezdve egyre inkább részt vettem a szokolyai közéletben. Mindezt fokozatosan tettem, tehát például, amikor Marci óvodás lett, akkor az óvodai szülői munkaközösség tagjaként, majd amikor iskolába ment, akkor ott igyekeztem tevékenykedni. Aztán 2001-ben Bella Laci azzal keresett meg, hogy induljak képviselőként a soron következő választáson Szokolyán. Sokat beszélgettünk róla, végül meggyőzött. Elég nehéz időszak következett számomra, hiszen ekkor vesztettem el az édesanyámat, ekkor kezdtem ismét dolgozni a Magyar Televíziónál, közben főiskolára jártam közgazdász és kommunikáció szakra, mindezek tetejébe már akkor is három férfival éltem együtt: a kisfiammal, a férjemmel és az apukámmal, tehát otthon is helyt kellett állnom.

– Honnan volt erőd minderre?

– Nem tudom. Édesanyám egyszer azt mondta, hogy ha valamit elvállalok az életben, azt csak tiszta szívvel és tisztességgel tegyem. Ez a gondolat elkísér az életem során.

– Mi volt a következő lépés?

– Nyolc év képviselőség után, illetve még annak során érkezett egy felkérés felém a Mi Falunkért Közalapítvány ill. az Önkormányzat részéről, hogy vállaljak az újonnan megalakult vezetőségben kuratóriumi tagságot. Ilyen szempontból nem szerencsés az, hogy polgármester lettem, hiszen a Közalapítvány az egyik szívügyem, de természetesen az összeférhetetlenség miatt lemondtam a tagságról. Jogilag ez még nem valósult meg, mert a cégbíróság malmai igen lassan őrölnek. Mindenesetre az, hogy le kellett mondanom, fájó pont számomra, hiszen az évek során rengeteg olyan kezdeményezést tudtunk megvalósítani a Közalapítvány által, illetve azzal a csapattal, akik ebben részt vesznek, amelyek minden előzetes várakozást felülmúlnak. Ezeken a megmozdulásokon mindig többen és többen vagyunk, illetve a lakosság visszajelzései is pozitívak.

– Könnyen meghoztad a döntést, hogy indulj a 2014-es polgármester választáson?

– Nem, nagyon nehéz döntésnek bizonyult számomra. Már nyolc és négy évvel ezelőtt is kaptam erre felkéréseket, de akkor még több ok miatt sem indultam el. Most is az utolsó pillanatig hezitáltam, sőt, ellenálltam, mert az elmúlt tíz év a Közalapítványnál a sok öröm mellett rengeteg keserűséget is okozott. Amikor egy kezdeményezésről azt gondoltuk, hogy na, ez biztos jó ötlet és számíthatunk majd támogatásra, akkor nem feltétlenül állt mindenki mögöttünk, akinek illett volna. Nagyon nehezen határoztam el magam. Az, hogy az utolsó pillanatban mégis így döntöttem, a közeli barátaim rábeszélésének az eredménye, illetve létrejött a Szokolyáért Szövetség, amelynek egy-egy tagjával már régebben elkezdtük a munkát, együtt gondolkodást. Először nem is volt neve a csapatnak, egyszerűen néhányan összeültünk és beszélgettünk.

– Miről?

– Olyan önkormányzatot szerettünk volna, ahol picit minőségibb munka folyik. Ez vonatkozik a hivatali feladatokra, illetve arra, amit egy pályázaton keresztül megvalósítunk, de a különböző rendezvényekre és programokra ugyanúgy.

– Polgármesterként tervezel-e további együttműködést a Mi Falunkért Közalapítvánnyal?

– Igen, ez az egyik fontos célom, de nem csak ezzel a Közalapítvánnyal szeretnék együttműködni, hanem az összes szokolyai civil szervezettel. Azt gondolom, hogy csak együtt sikerülhet változtatni, illetve egy másik szemléletet vinni a hétköznapjainkba.

– Mi ez a szemlélet?

– Tőlem azt várja a falu, hogy élhetőbb, szebb legyen Szokolya, tiszta legyen az utca, keletkezzenek munkahelyek, legyenek olyan kulturális programok, amelyek sokakat érdekelnek. Azt gondolom viszont, hogy ezek az elvárások nem lehetnek egyoldalúak. Tehát én ugyanúgy várom mindebben a falu segítségét, hiszen egy közös program az emberek nélkül nem jöhet létre, illetve az utcák is csak akkor lehetnek tiszták, ha mindenki a saját háza előtt rendet tart. Ha ez a pozitív hozzáállás érezhető lesz a lakosság részéről, akkor együtt sokkal, de sokkal több mindenre leszünk képesek, mint azt most gondolnánk.

– Ez folyamatos kommunikációt, interakciót, beszélgetést igényel a Szokolyán élőkkel, igaz?

– Igen, igyekszem is, akár az erőmön felül mindenütt megjelenni, mindenben részt venni. Nem régen például civil szervezetek kezdeményezésére közösen rózsát ültettünk a faluban. Azt gondolom, hogy attól, hogy valaki polgármester lesz, nem változik meg a személyisége, tehát ha kell, én ugyanúgy megyek kapálni, virágot ültetni, teát főzni, mint eddig. Természetesen előfordul, hogy egy hivatali program megakadályozza ezt, olyankor mérlegelnem kell.

pcs2
Rózsaültetés a faluban.

 

pcs1
A 95 éves Kristóf János köszöntése.

 

– Milyen módon veszed fel a kapcsolatot a lakossággal?

– Tervezzük egy úgynevezett Civil Kör létrehozását, amelynek célja a közös ötletelés, illetve később a megszületett gondolatok megvalósítása. Szeretném, ha a vállalkozói szférából, a civil szervezetek vezetőiből, illetve egyáltalán a tenni vágyó szokolyai lakosokból, fiatalokból, idősebbekből összeállna egy olyan csapat, amely a képviselő-testület, illetve az önkormányzat segítségére tud lenni abban, hogy ha mi valamilyen fejlesztés tervét dédelgetjük, akkor azt véleményezik, esetleg támogatják, de akár új ötleteket is adhatnak. Persze most, az első időszakban leginkább a közös ötletelés időszakát fogjuk élni, amely abból áll, hogy leülünk és mindenféle kötelezettség nélkül, kötetlenül beszélgetünk arról, hogy ki mit hiányol, mit szeretne, mi legyen az irány, illetve mi, az önkormányzat részéről mit gondolunk a faluval kapcsolatban, abban tudnak-e támogatni minket, és ha igen, hogyan.

– Érzel erre nyitottságot a falu részéről?

– Igen, bár azt szeretném, hogy egyre többen legyünk. Azokra is számítok, akik a mi szemléletünkkel eddig kevésbé szimpatizáltak, de ha látják az igyekezetet, illetve az iránymutatást, akkor belátják, hogy az mégis jó lehet és idővel mellénk állnak. Az alapok ugyan megvannak, de szeretném kicsit jobban összefogni a falu lakóit, meghallgatni a különböző véleményeket. Nem én szeretném megmondani, hogy Szokolyán mi legyen az irány, ezt mondják meg a szokolyaiak. Szeretném, hogy tudják, hogy mindenkire számítok.

– Például miben?

– A Mi Falunkért Közalapítvány évek óta megszervezi az éjszakai sportot, ami egy fantasztikus lehetőség. (A Váci Rendőrkapitányság vezetője látogatásakor említette ezt, amikor is büszkén válaszoltam neki, hogy nálunk már több éve működik.) Az éjszakai sport jó a kisgyerekeknek, mert egy különleges programon vehetnek részt. Jó a nagyobbaknak, akik így nem az utcán lődörögnek. A még nagyobbakra a program levezénylésében számítunk, nekünk pedig azért jó, mert szívesen vagyunk a gyerekekkel, illetve, mert megint létrejött egy közösség Szokolyán. Akik ebből a kezdeményezésből egyelőre nagyon hiányoznak, azok a faluban dolgozó pedagógusok, nevelők, pedig igazán fontos lenne, hogy csatlakozzanak.

– Mik a legsürgetőbb feladatok most Szokolyán?

– Sok ilyen létezik. Tudtam, hogy nehéz feladatot vállalok, de az a helyzet, amelyet ma meg kell oldanom, minden elképzelésemet felülmúlja. Az önkormányzat könyvelése ugyanis jelenleg egyáltalán nincs rendben, rengeteg régi bevallás nincs beküldve, ennek köszönhetően Szokolya Község Önkormányzatának másfélmillió forint felett áll a bírsága, de sajnos sorolhatnék még számtalan nehéz, megoldásra váró hivatali ügyet. A másfélmillió forintos büntetés egy ekkora település életében igen nagy összeg, ráadásul elkerülhető lett volna. Persze nem szeretnék bárkire is mutogatni, nem ez a cél, a felelősség kérdése ebben az ügyben igen összetett. Nekünk most megoldást kell találnunk a problémára.

– Milyen módon?

– Részben ezért nyitottunk Kismaros felé a közös hivatal tekintetében, hiszen ott olyan erős pénzügyi csoport dolgozik, akiknek a szakértelmére szükségünk van. Ma már elmondható, hogy 2015. január 1-jétől új Közös Hivatal fog felállni kismarosi gesztorsággal, egy megerősített pénzügyi csoporttal, mely biztosíték számunkra a jövőt illetően.

– Milyen más problémákkal kell megbirkóznotok?

– Az elmúlt másfél hónap másról sem szólt, csak hogy beázott az iroda, lerobbant az autó, rossz a csap, csöpög a radiátor, és ez elmondható az óvodára, az orvosi rendelőre, a sportöltözőre, a tájházra, az önkormányzatra valamint az IKSZT-re is. Számomra érthetetlen ez a sok probléma, mert az lehetetlen, hogy minden éppen most romlik el. Azt látom, hogy eddig nem volt semminek gazdája, nem úgy végezték el a munkákat, mint ahogy az elvárható lett volna. Pl. az Orvosi rendelőben több éve nem működött a bojler. Ez, ugye, kritikán aluli. Tovább nehezítette a dolgomat, hogy az önkormányzatnál két karbantartó tevékenykedik, de mindketten betegállományban voltak. Az utóbbi két hónapban ezért a hetvenhat éves édesapám jött segíteni ingyen, és jön mind a mai napig, ha szükséges. Azt gondolom, mindezt nem lehet eléggé meghálálnom neki. Ezúton szeretném megköszönni a közmunkásoknak is azt a hozzáállást, amit ők ebben az időszakban tanúsítottak. Nagy bajban lettem volna, ha nem úgy állnak a problémákhoz, ahogyan tették.

– Milyen új utakon indultok el a falu jövőjét tekintve?

– Rengeteg tervünk létezik, csak legyen hozzájuk forrás is! Az egyik fontos ügy az orvosi rendelő felújítása. Erre vonatkozóan az előző csapat már beadott egy projektötletet, ezt mi is támogatjuk és szeretnénk végigvinni. Illetve az előző vezetés visszavásárolta a NAV-tól a Fő út 56. szám alatt álló, nagyon rossz állapotban lévő épületet, amely régen napköziként üzemelt. Erre nem volt semmilyen terv, így egyelőre csak teher rajtunk és felesleges pénzköltésnek tűnik, de ezzel kapcsolatosan szintén születnek ötletek, folynak a tárgyalások, hiszen van olyan szokolyai vállalkozó, aki lát benne fantáziát. Nem akarok a dolgok elébe vágni, de a cél az, hogy ott munkahely teremtődjön, de akár turisztikailag is előrelépés lehet a falu számára. Szeretném rendbe tenni az utcaképet, és itt főleg a Fő utcára gondolok. Ebben az ügyben nagyon bízom a Településfejlesztési Bizottságunkban. Mint ahogy a többi Bizottságban is. Szeretnénk megoldani a támfal kérdését is, ami szintén egy kritikus pontja Szokolyának. Ebben a Magyar Közút Nonprofit Kft. – vagy ismertebb nevén a Közútkezelő – partnerségére is számítok, ahogyan a 2013-ban felújított Kolozsvári úti patakhíd esetében tettük. Fontos és megoldandó kérdésnek tartom a polgármesteri hivatal épületéhez tartozó Viski-Mányoki Emlékszoba ügyét is. Azt gondolom, hogy a gyűjtemény még most sincs a méltó helyén, hiszen mindkét festő igen jelentős elismert művész. Mindenképpen kell egy tábla Szokolyára, amely felhívja az ide érkezők, vagy átutazók figyelmét arra, hogy „HAHÓ, ITT VAN VISKI JÁNOS ÉS MÁNYOKI ÁDÁM EMLÉKSZOBÁJA!” Ha ezt a kérdést méltó módon kezeljük, azt gondolom, hogy erre a kulturális alapra szintén lehet turisztikailag, idegenforgalmilag építkezni.

– Milyennek látod a jelenlegi képviselő-testületet?

– Viszonylag sokan indultak a választáson, ezért kicsit izgultunk, hogy milyen lesz a testület összetétele. Azt kell mondanom, hogy a választás eredménye minden várakozásunkat felülmúlta – pozitív értelemben: a Szokolyáért Szövetségből többen bekerültünk. A testülethez csatlakozott a volt polgármesterünk, Gyurcsik Mihály, illetve Rendes Veronika, az IKSZT vezetője. Azt gondolom, hogy egy jó csapat lettünk, az eddigi testületi ülések előremutató módon zajlottak.

– A lakosságtól milyen visszajelzések érkeznek?

– Leginkább pozitív. Biztosan akadnak, akik nem néznek ránk derűvel, de azt kell, mondjam, hogy akikkel eddig találkoztam akár itt, akár az utcán, mind örömmel fogadták a változást. Azt szintén el kell mondanom, hogy a számos nehézség mellett sok öröm is ért, hiszen már az elejétől fogva voltak, akik felajánlották a támogatásukat, vagy akik a munkájukkal valóban segítettek is, volt aki írt vagy mondott pár kedves sort. Ezek bizony nagy dolgok, és sokszor egy kedves gesztus is igen sokat jelent, erőt ad.

– Többször előkerült a szemléletváltás kérdése. Konkretizálnád ezt?

– Mahatma Gandhi szavai jutnak eszembe: „légy te a változás, amit a világban látni akarsz.”A közösségépítés érdekében olyan szemléletváltást szeretnék megvalósítani Szokolyán, amelynek eredményeként az önkormányzatnál dolgozó, illetve az önkormányzathoz kapcsolódó intézményekben tevékenykedők valóban érezhetik, hogy szükség van rájuk. Emellett szintén fontos tudniuk, hogy nekik is példát kell mutatniuk, helyt kell állniuk és sok esetben plusz feladatokat is el kell végezniük, mint ahogy én is igyekszem. Nem gondolom, hogy mindig ugyanannak a tizenöt-húsz embernek kellene részt vennie a helyi rendezvények szervezésében, akik eddig is tették. Azoknak, akik az előző években már a közösségünkért, Szokolyáért sokat tettek szívből köszönöm. Remélem, továbbra is számíthatok rájuk. Azt szeretném, ha valódi összefogás valósulna meg, és tényleg mindenkire számíthatnánk. Ez a változás már elindult, amint az tapasztalható az idei adventi gyertyagyújtásaink során is, hiszen míg néhány éve alig néhányan jöttünk el, az idei elsőn már több mint százan vettünk részt. Ez nagyon jó érzéssel tölt el. Felállítottuk azt a betlehemet, amelyet mi, egy szűk csapat festettünk pár évvel ezelőtt, több estén keresztül, nagyon jó hangulatban. Az advent szellemiségéhez remekül hozzájárul a maga szép és kedves egyszerűségével. Az idei első gyertyagyújtást a református gyülekezet segítette, ők hozták a süteményt, illetve énekeltek, majd Adamek Norbert lelkipásztor osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. A második alkalommal a Katolikus Gyülekezet, A Wierdeni Egyesület és a Dalárda szolgálata tette meghitté az estét.

– Te milyen módon kötődsz a helyi Szokolyai Református Gyülekezethez?

– Édesanyám presbiterként, majd hosszú évekig gondnokként segítette a gyülekezet munkáját, én magam pedig, amikor tehetem, megyek és kiveszem a részem a programokból, igyekszem azokat tettekkel is támogatni. Például hosszú ideje szervezője vagyok a nyári gyermektáboroknak, amelyek szintén szívügyeim. Az az egy hét ugyan rendkívül fárasztó ötven gyerekkel, de az a lelki plusz, az a sok mosoly, az a sok öröm mindennél többet ér.

– Milyennek képzeled Szokolyát öt év múlva?

– Egyelőre csak az álmaimat mondhatom el. Jó volna, ha az önkormányzat anyagi helyzete pozitív maradna, illetve, ha minden tekintetben megfelelően funkcionálna a hivatal. Azt szeretném, ha Szokolyán később is lenne egy jól működő iskola és egy klassz óvoda, tele gyerekekkel. Jó volna egy szép orvosi rendelő, illetve, ha a főút, valamint a kisvasút utcái – és persze a többi is – rendezett, gondozott közterületekké válnának. Jó volna, ha sor kerülne az iskola és a tornaterem felújítására, illetve, ha az IKSZT-nk továbbra is működni tudna, és idővel önfenntartóvá válna. Örülnék, ha megszűnne Szokolyán a munkanélküliség, és néhány munkahelyet létre tudnánk hozni. Mindenképpen egy szép kis falu képét szeretném kialakítani úgy, hogy aki nálunk jár, rácsodálkozzon Szokolya hangulatára. Összességében olyan falut szeretnék, ahol jól érzik magukat az emberek. Ez a legfontosabb.

 

 A cikk forrása: Szokolyai Híradó