Leülünk a polcra, lóbáljuk a lábunkat, nézelődünk kicsit jobbra, kicsit balra, aztán elvagyunk, mint a nagymama befőttje… Vagy felkapjuk a bakancsot, legyen bár csatolmány a család, a barát vagy csak úgy, egyedül, mint a kisujj…
Kaland. Vágy. A kanyart figyelni mindig. Nem tudni, mit rejt az út íve. Régi vagy új korok hajnala ébred talpad nyomán – ahol fejed álomra hajtod, ott már a következő évszakot hívod.
Az idegen városba érkezés izgalma. A folyómenti nyugalom és a város tereinek tágassága. A fény játéka kövön, téglán, üvegen. Villamos-áztatta utcák. A kiállítás titka.
Tenyeredbe simul a korlátok hidege, varjak, galambok röpte az égre csábítják tekinteted. A sok torony közt megtalálod azt, amelyik hív. Megérkeztél.
