Család, iskola, óvoda, gyereknevelés.

Fényt hagyni magunk után…

Úgy mint Ő. Szívét-lelkét beleadta abba, amit csinált.

Nem egy családja volt, hanem több, mert volt egy nemzedék Nagymaroson, amely neki köszönheti, hogy talpon tudott maradni.

„…szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!

S e fiúkért valaki felelős!”

Sokszor idézte ezt a Mécs László verset. Lételeme volt a segítés, fáradhatatlanul tette a dolgát.

A szemünk előtt fogyott el, mint a gyertya. Égett, égett, azután egyszerre csak ellobbant.

Százévenként egyszer, ha születik ilyen ember, pedig a jósága mellett ő is esendő volt, mint mi valamennyien. Élete példa, és csak remélni lehet, hogy lesz utóda, aki követi útját.

Érted hullanak most a könnyek Zoltai Zsolt. Legyen méltó helyed ott, ahová vágytál.

vgy

Fény