Mindennapi küzdelmeink a Málenkij Robot fényében

Az emléktúrát Kosztra Gábor nagymarosi történelemtanár szervezi pár éve. Idén csatlakozott hozzájuk két elszánt kismarosi is, Czilik Ede és Lászlófi Károly. Január első hétvégéjén keltek útra gyalog, ahogyan 1945-ben ezt a dunakanyari elhurcoltaknak kellett megtenniük. A végcél Kál-kápolna volt, a tömegesen elhurcolt német nemzetiségű civilek egyik gyűjtőtáborának akkori helyszíne. 

 

Felkel az ember január 6-án hajnalban, és végiggondolja meg van-e a felszerelése az útra. Meleg ruha, váltó zokni, hálózsák, fejlámpa, étel, ital, minden, ami egy három napos és 130 kilométeres megmérettetéshez szükséges. Kilép a fűtött házból a mínusz 15 fokos hidegbe, és elindul, hogy ismét lerója kegyeletét a 72 éve elhurcoltak előtt, bejárva azt az utat, melyet ők is megtettek Nagymarostól Kál-Kápolnáig, bevagonírozásuk helyszínéig.

1
5
2

Először találkozó a nagymarosi emlékezőkkel, fénykép az emléktáblánál és elindul a 9 fős csapat. Úgy másfél óra múlva találkozó a két kismarosi megemlékezővel, itt is fénykép az emléktáblánál, és indulunk tovább. Szép lassan bemelegszenek az izmok, felkel a nap, a mozgás következtében a hideget nem is érzi már az ember, léptei egymást követik megszámlálhatatlanul. Úgy 30 kilométer után kezdi érezni, hogy mára már több nem igazán esik jól. Már csak 13 kilométer van, így az agy parancsára az izmok tovább dolgoznak. A második nap már a 20. kilométernél van hasonló érzése, jó lenne megállni és hosszan pihenni, de még 25 kilométer hátra van. A harmadik nap ez már eszébe sem jut, túl a holtponton csak megy az egyik lába a másik után, az utolsó húsz kilométeren az izomfájdalmat már egyenesen élvezi. A hosszú út alatt van ideje gondolkodni az embernek. Mik voltak a tavalyi év nehézségei és küzdelmei? Karácsony előtt sok volt a munka, naponta 10-12 órát kellett dolgozni, hogy mindennek a végére érjek. Kimerítő volt, utána végül jött a karácsony és a pihenés. Ősszel két hétig nem aludt rendesen a gyerek, nőtt a foga. 4-6 óra alvással kellett nap mint nap helyt állni. Nem esett jól, de csak kinőtt az a fog. Nyáron a lekvár befőzések, kompót készítések sokszor késő estig elhúzódtak. De fárasztó volt… Elmosolyodom, tényleg ez volt a problémád? Az, hogy télire el kellett raknod mindenféle finomságot? Tegnap is milyen jól esett a roppanós őszibarack.

3
6

Ahogy halad az ember az úton, gondolatai elkalandoznak. Min is mentek keresztül az elhurcoltak? Az én tavalyi évem nehézségei hogyan viszonyulnak az ő szenvedéseikhez? Első este előveszem Krebsz György naplóját. Olvasom, és nem is értem az aznapi töprengéseimet. Kezd átértékelődni a tavalyi év. Nehézségek és küzdelmek? Inkább apró fáradtságok, és mindennapi gyengeségeim. Ami a naplóból kirajzolódik: télen mínusz 30 fok, nyáron hőség, tetűk, éhezés, mellette kemény fizikai munka, halottak, betegség és kilátástalanság. Csak a remény tartotta őket életben, és elképzelésük sem volt, hogy mikor és miként lesz vége megpróbáltatásaiknak. Míg nekem az volt a nagy problémám, hogy keveset alszom, vagy hogy sok a munkám, addig az elhurcoltaknak embertelen dolgokkal kellett szembenézniük. A pokolt megjártak számára a boldogsághoz csupán három dolog kellett. Hagyma, kenyér és szappan. Elkényelmesedett és kipárnázott világunkban sokszor nem vesszük észre, hogy bármily nehéz is az életünk, bármennyi problémánk is van, nagyszüleink szenvedéseihez nem mérhetőek. Felfogni alig tudjuk, hogyan élhették túl.

4
Málenkij Robot-emlékmű a Kál-Kápolna vasútállomáson

 

Túlélték, mert élni akartak, utódokat akartak, minket akartak. A mi feladatunk, hálát adni nekik, és minden évben megemlékezni róluk, még ha 130 kilométer három nap alatti megtétele kimerítő is.

Az emléktúra útvonala:

Első nap: Nagymaros-Kismaros-Verőce-Katalinpuszta-Nőtincs-Felsőpetény-Alsópetény-Nézsa-Nógrádsáp (kb. 43 km)

Második nap: Nógrádsáp-Galgaguta-Vanyarc-Szirák-Kisbágyon-Szarvasgede-Apc-Rózsaszentmárton-Szücsi-Gyöngyöspata (kb. 45 km)

Harmadik nap: Gyöngyöspata-Gyöngyös-Halmajugra-Kápolna-Kompolt-Kál-Kápolna-i vasútállomás (kb. 41 km)

További információk és képek a Málenkij Robot Emléktúrákról a “Kicsi Túra” facebook oldalon láthatók-olvashatók.

A Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából, a Kismarosi Német Nemzetiségi Önkormányzat nyertes pályázatának köszönhetően háromnapos rendezvény és két kiváló filmalkotás keretében emlékeztek meg az ártatlanul megkínzott, szülőföldjétől, szeretteitől évekre vagy akár örökre elszakított embertársaikra, rokonaikra, családtagjaikra Nagymarosiak, Zebegényiek és Kismarosiak. Az eseményről készült beszámoló itt olvasható.

A kismarosi elhurcoltak emlékére készült Élni Muszáj című, illetve a nagymarosi elhurcoltak emlékére készült A történelem mi vagyunk című filmek, illetve az Operatív érték című dokumentum film előzetesi az alább linkekre kattintva érhetőek el.

Élni muszáj – riportfilm előzetes

Történelem mi vagyunk – riportfilm előzetes

Operatív érték – a besúgottak

 

Kosztra Gábor