Család, iskola, óvoda, gyereknevelés.

Várni és hárítani – ezt nem javaslom

Továbbra is sok szülő keresi fel szerte a Dunakanyarból Rétiné Szalai Ritát azzal, hogy a védőnő vagy a gyerekorvos TSMT-t javasol a gyermeknek. És persze az anyukák is ajánlják egymásnak a Kicsimarost, mert a saját tapasztalat mindennél hitelesebb.

– Már csoportos TSMT-re is lehet jelentkezni hozzátok, ez mennyiben más, mint az egyéni fejlesztés?

– Az egyéni fejlesztőtornát a szülő odahaza végzi heti 3-6 alkalommal a gyermekkel, miután az állapotfelmérés után betanítom a személyre szabott feladatsort. A csoportos TSMT-t viszont a mi tornaszobánkban tartjuk, szülők nélkül. Elsősorban azoknak, akik már képesek az együttműködésre, odafigyelnek a társaikra. Használunk épített pályát, bordásfalat, lépegetőket, csúszdát, köteleket, gördeszkákat, labdagyakorlatokkal ügyesítünk, illetve az elemi mozgások során szőnyegen, padokon mozgunk.

Az egyéni és a csoportos TSMT egyaránt a mozgásra, a mozgás és az idegrendszer fejlődésének összefüggéseire épít. Meglepően hatásos tud lenni azoknál, akik becsülettel csinálják.

Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy annál a Lakatos Katalinnál tanulhattam meg a módszert, aki megalkotta és évről évre továbbfejlesztette. Még a halála előtt készült el egy új diagnosztikai eljárás, a LongiKid, amelyet tíz éven át, több mint ezer gyermek bevonásával alkotott meg. Már én is alkalmazom, hiszen a fejlesztés megtervezésekor nagyon fontos precízen megállapítani, mely területeket érint a lemaradás, és legfőképp, mi az ok.

– Sokan mondják, hagyni kell egy gyereket a maga tempójában fejlődni.

– Ez részben igaz, de csak részben. Az én véleményem az, hogy merő túlzás minden áldott nap különórára, egy napon belül akár többre is vinni a gyereket, miközben a délutáni játékra, a közös élményekre a barátokkal, a fára mászásra, a sárdagasztásra semmi idő nem marad. Azonban azt sem javaslom, hogy mindig csak azt mondjuk: „majd kinövi ezt vagy azt. Ráér még”.

Mit nem adtam volna annak idején, ha a saját gyerekemmel kapcsolatban egy szakember idejében szólt volna, „Rita, ne várj!” Érdekes tapasztalatom, hogy sokan bizonyos tüneteket egyszerűen nem is gondolnak tünetnek. Elkönyvelik például magukban, hogy „az én gyerekem sokat sír, ez van. Nem alszik éjjel, ötször kelünk fel hozzá, pechesek vagyunk.” És közben jó eséllyel akár nyugodtan alhatna az egész család. Ehelyett a hónapokon át tartó éjszakázás, a kialvatlanság még családi konfliktusokhoz is vezethet. Persze, szó sincs arról, hogy a TSMT csodamódszer lenne, amely mindenre jó, de nem egy csecsemővel jártak már hozzám, aki az első 2-3 hét torna után úgy döntött, inkább hagyja aput és anyut éjszakára.

bukfenc

– Vegyünk néhány konkrét példát, milyen esetekben kezdjen gyanakodni egy szülő?

– Például akkor, amikor azt veszi észre, hogy a pici aszimmetrikusan kúszik. Vagy például az egyik keze vagy lába aktívabb a másiknál. Csecsemőkorban jobb- és balkezességről még egyáltalán nem beszélhetünk!

Többször hallani, hogy nem szabad a gyerekeket egymáshoz hasonlítani, mert mindenki máshogy fejlődik. Ez igaz, azonban ha tíz gyerekből nyolc már kúszik hat-nyolc hónaposan, az kell, hogy jelentsen valamit a másik kettőre nézve. A kúszás-mászás kései megjelenése, esetleges kimaradása később olyan következményekkel járhat, amelyekre nem is gondolnánk. Az iskolás kort elérve például ezeknél a gyerekeknél gyakoriak a diszes tünetek, az írás-olvasási, számolási nehézség vagy a nehezebb nyelvtanulás.

Hasonlóan jövőbe mutató tünet, amire én biztosan nem legyintenék, ha egy gyermek játéka csapongó, mindenbe belefog, aztán gyorsan vált, vagy nem lehet egyedül hagyni játszani, állandóan igényli a szülő jelenlétét.

– Mi a helyzet a beszéddel?

– Ha egy kicsi féléves korában még nem hallgat a nevére, az a befogadó nyelvi készséget érintő probléma előjele lehet. Ahogyan az is, ha egy másfél éves gyerek nem hajt végre két lépcsős utasításokat. Egy éves korban legalább 1-5 szót kell tudni mondani, két éves korban pedig az aktív szókincsnek már 50-200 szóból kell állnia átlagos fejlődés esetén.

– Hány éves korig lehet elkezdeni a TSMT-t?

– A legfontosabb, hogy ha minél korábban, akár már pár hónapos korban elkezdjük, annál eredményesebbek leszünk. És persze annál könnyebb is a dolog. Ötéves korban mindig javasolni szoktam egy állapot- és mozgásvizsgálatot, amellyel az iskolai beváláshoz szükséges részképességek mérhetők fel. Ez szinte az utolsó pillanat, amikor az esetleges hiányosságok az iskola előtti időszakban kezelhetők, enyhíthetők. Kiváltképp igaz ez azok esetében, akiket az iskolaérettségi vizsgálat után visszatartottak a nagycsoportba. Nekik különösen ajánlom a TSMT-t.

Mondanom sem kell, mennyire fontos, hogy ne az iskolapadban derüljenek ki a problémák, mert a kudarcélmények és a tanulás mellett a párhuzamos fejlesztés már nagyon nagy terhet jelenthet gyereknek, szülőnek egyaránt. Az is igaz viszont, hogy jó pár elsőssel és másodikossal is elértünk már szép eredményeket. De nekik is könnyebb dolguk lett volna, ha korábban jönnek. Nagy öröm olyan szülőket megismerni, és együtt dolgozni velük, akik nem hárítják a problémát, hanem aktívan elébe mennek. Továbbra is várok mindenkit szeretettel!

További információ: kicsimaros.hu