Skidriving – új, kismarosi extrémsport

0
803
Skidriving – új, kismarosi extrémsport

hlncKismaros hegyvidéki területén élő pógárok (un. hegylakók) egy új, eddig hazánkban és a Dunakanyarban kevéssé ismert extrémsportnak hódolnak. Skidriving. Még nincs pontos magyar neve, de már dolgozunk rajta. A szabadidős tevékenység lényege, hogy szokványos hólánccal felszerelt (advanced style), vagy anélküli (free style) gépjárművükkel a jeges, lefagyott, hókásás hegyi főutakon szánkáznak fel-le.

Sportolás közben tovább növelheti az adrenalin szintet, ha a pályán több játékos is egyidejűleg adózik ennek a nemes és embert próbáló hobbinak. A sportolók jellemét, és önértékelését erőteljesen formáló jellegzetesség, hogy a résztvevők nem egymás ellen, hanem a puszta túlélésért küzdenek. Jutalmuk pénzben ki sem fejezhető értékű, hiszen ha bejutnak munkahelyükre, gyermekükkel sikeresen megérkeznek az óvodába, iskolába, vagy sikerül nyavalyás pár liter tejet haza deponálniuk a boltból, olyan öröm hormonok szabadulnak fel szervezetükben, hogy ezt az érzést talán csak a legnagyobb földi örömökhöz lehetne hasonlítani.

Napi szinten kell az elakadó autókat tologatni az útról, hogy legalább a rutinosabb játékosok tudjanak közlekedni. Például valamelyik este egy mentő állt a Gálhegyi út egyik mellékutcájában. Gondolom nem hógolyózni jöttek fel, hanem valahol gond volt. Csak kérdezem, hogyha lefelé menet becsúszik az árokba, és félnapig nem tud menteni, az kinek a sara? Ha rosszul lennék, és a feleségemnek kéne levinnie a kórházba, de mivel nem gyakorlott Skidriver sportoló, ezért nem tud lejutni/árokba csúszik/beragad a hóba, én pedig meghalok, a felelősség kit terhel?
Magyarhonban az új divat szerint fákat agyba-főbe vagdalunk, mert egyszer tán egy szárazág valaki fejére esik, de hogy egy fél falu küzd jéggel, az totál rendben van.

Vagány gyerekek vagyunk, tudjuk hogy hegyen lakunk és azt is, hogy itt mások a viszonyok. Nem ijedünk meg egy kis kellemetlenségtől, de nem ám. Azt viszont elvárnánk, hogy az önkormányzat is tegye meg a tőle telhetőt. Van a falunak egy hókotró traktora, amit itt a hegyen még nem láttunk idén, pedig már lassan 3 hete tart a havas szezon. Aztán meg a síkosság mentesítéshez sem kell Náza (Nasa) technológia. És most nem a sózásra céloztam, sok más környezetbarát mód létezik még. No, persze ha minden jó szándék ellenére is járhatatlan marad az út, én ígérem, befogom.
És mielőtt mondaná valaki, hogy az út mellé van szórva pár kőzuzalék kupac, jelentem fagyottak, mint a hangulat a koreai béketárgyalásokon. Talán valami ládát kéne keríteni, amiben nem lesz csurom víz az anyag, aztán abból táplálkozva már szórhatná is a nép szanaszéjjel. Én is megtenném, de csákányozni, meg gázfőzőn olvasztgatni nem fogom mínusz tízben a fagyott követ. No, ennyit erről. Aki hallja, értse!