Az alábbi történet is azt mutatja, legalábbis nekem, hogy a csodára lehet várni, de elő is lehet segíteni, példás összefogással, szeretettel, önzetlenséggel.
?Történt velünk egy nagyszerű dolog. Micsoda év volt a 2010-es, a természet újra megmutatta erejét: tömérdek eső, árvizek, belvizek, de azért mikor közeledett a karácsony ránkmosolygott, legszebbik arcát mutatva. Korcsolyapályát készített nekünk. A belvizes pocsolyákat sima kéken áttetsző jéggé fagyasztotta. És mintegy ehhez illő díszletképpen csillogó, puha hóval borította be a tájat. Ami ezt a jégpályát igazán különlegessé teszi számunkra, hogy mindez Kismaroson, a saját kertjeinkben van. Szomszédok, barátok összefogva, egy hideg napsütéses vasárnap megtisztították a havas jeget, amit felnőttek és gyerekek azonmód birtokba is vettek. Világítást szereltünk és azóta is folynak esténként a hokimeccsek, korcsolyafogók. Néhanap akad egy kis forralt bor, meleg tea, hagymás zsíros kenyér…….”
És ha újra jönnek a jótékony mínuszok, talán más is kedvet kap – talán pont a Kisdunán havat lapátolni, egy újabb korcsolyapályának lehetőséget adva…
A cikk szerzője köszönetet szeretne mondani Buzási Ivettnek és Attilának a cikk megjelenésében nyújtott segítségéért.
Fotók: Aradi Szilveszter
