Hulladékügyek a hulladékban?
Kiszámíthatatlan, aránytalan a hulladékszállítás díjának megállapítása, több településen nincs helyi rendeletben szabályozva a díjfizetés szüneteltetése. Szabó Máté ombudsman a folyamatosan érkező panaszok, közöttük egy több községet érintő beadvány nyomán megismételte korábbi vizsgálatát.
Az egyik szolgáltató negyven községben nem ad a lakosoknak 120 literesnél kisebb kukásedényt. Pedig egy három évvel ezelőtti ombudsmani megállapítás is azt tartalmazta, hogy nem teszi lehetővé az arányos díjfizetést, ha egy települési önkormányzat a 120 literes gyűjtőedénynél kisebbet nem biztosít a kevesebb hulladék elszállítását igénylő (pl. egyedülálló, a környezetre tudatosan vigyázó, életmódjukból, fogyasztási és vásárlási szokásaikból eredően is kevesebb hulladékot termelő) lakosoknak.
Szabó Máté emlékeztetett az Alkotmánybíróság egy határozatára, amelynek értelmében a hulladékdíj akkor felel meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága követelményének, ha igazodik, vagy legalább közelít az elszállított szemét mennyiségéhez. Az állampolgári jogok biztosa a körülmény további, de egyáltalán nem mellékes hatására is rámutatott: az igényt meghaladó méretű kukásedény kötelező használata nem ösztönzi a lakosokat a hulladék szétválogatására, a szemét mennyiségének csökkentésére.
Kifogás érte azt a szabályt is, hogy akkor is meg kell fizetni a szemétszállítás díját, ha az ingatlan nem termel hulladékot – például azért, mert nem használják. A jogszabályok szerint a díjfizetési kötelezettség alól nem mentesülhet az, aki ? bár az ingatlanát használja – a kötelező közszolgáltatást nem veszi igénybe. A jogalkotónak ezzel egyértelműen az volt a célja, hogy azokon a településeken, ahol biztosított a hulladék elszállítása, a tulajdonosok ezzel a szolgáltatással környezetvédelmi és egészségvédelmi okból is éljenek és kötelezően fizessék annak díját.
Több panaszos azonban azt sérelmezte, hogy bár nem egész évben használja a tulajdonában lévő üdülőt, vagy lakóingatlant, ezt a helyi önkormányzat nem veszi figyelembe, és teljes évre szóló díjat fizettet. Ezzel kapcsolatban az állampolgári jogok biztosa felidézett egy kormányrendeletet, amely kimondja, hogy üdülőingatlanok, illetve időlegesen használt ingatlanok esetében hónapokban vagy negyedévekben meghatározott úgynevezett használati szezont kell megállapítani, és ezt kell alapul venni a közszolgáltatási díj megállapításánál. Van, ahol így történik, de sokhelyütt nincs szabályozva, mert ugyan az önkormányzatok kötelesek megalkotni a helyi hulladékszállítási rendeletet, ámde ez a kötelezettség nem terjed ki a mentességek meghatározására is. A szabályozás ilyen hiányossága az ombudsman szerint sérti a jogállamiság elvét, a jogbiztonság követelményét.
Sokan vetették fel azt is, hogy a hulladékkezelést végző közszolgáltató cég az elmaradt díj beszedését, a tartozás behajtását egy követeléskezelő magánvállalkozásnak adta át. Ezzel kapcsolatban az ombudsman törvényi előírásra figyelmeztetett: a díjhátralék és annak késedelmi kamata, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek, a behajtást csakis az önkormányzat jegyzője kezdeményezheti. Ilyenkor az állampolgárt megilleti a jogorvoslat lehetősége is. Ám ha a behajtást egy magáncégre bízzák, a jogállamiság, a jogbiztonság mellett sérül a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog is – állapította meg a biztos.
Budapest, 2011. január 26.
Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala (OS)
Kisduna info
