Régen majdnem minden háznál tartottak nyulat Kismaroson. Jóapám, – aki ugyan nem volt túl állatbarát, de nagy kísérletező hírében állt, – is foglalkozott nyulakkal. Mi fintorogva ültünk az asztalhoz, ha nyuszika jött a tányérra, de utólag belátom, olcsó, jó minőségű hús kerülhetett a nagycsaládosok asztalára. Áldott emlékű apósom szinte az utolsó pillanatig tartotta őket, a soros unokáknak mindig meg kellett csodálniuk, hány darabbal is szaporodott a nyúlnemzetség. Szóval, ha a nyúlpecsenye szót meghallom, a régi szép idők jutnak az eszembe.
(O, wo sind die schönen alten Zeiten!)
Így örömmel vettem Zsófi fölajánlását, hogy majd ő hoz nekem Márianosztráról. Olyan régen ettünk, hogy izgalommal vártam a vasárnapi ebéd ezen alapanyagát, amelyről azért el kell mondanom, hogy ma már bizony nem a szegény ember eledele.
No, sebaj, egyszer az ősök kedvéért eszünk egyet.
Ott volt tehát a nyúl. Mi légyen vele? Szerettem volna többféleképpen elkészíteni, talán ez sikerült is. Megjegyzem, nem volt túl nagy jószág, zsenge, fiatal állat lehetett.
Első fogás: ezt szombatra készítettem az aprólékából, a szeletelés közben keletkezett apró húsdarabokból és a májából. Jól bezöldségelve húslevest főztem belőle, sóval, borssal, babérlevéllel ízesítve. Amikor kész lett, gyönge fokhagymás rántást készítettem, pirospaprikával, pici paradicsomkonzervvel megszíneztem, majd tejfölt tettem bele. Bármilyen tésztával tálalható, mi eperlevéllel ettük. Ízlett utána a finom, puha, laktató házi kakaós csiga is, komplett ebéd sikeredett.
Második fogás: a nyúlgerincet bepácoltam: vizet forraltam hagyma, fokhagyma, só, csöppnyi ecet, babér, majoranna, kakukkfű, bazsalikom hozzáadásával, és kihűlés után beletettem a gerincet. Másnap pörkölt alapot pirítottam, beletettem a húst, majd a páclével, némi vörösborral és egy kávéskanálnyi birsalma-lekvárral (ez el is maradhat) lassan föltettem főni. A végén ebbe is tejfölt kevertem. Tálalhatjuk krumplikrokettel, zsemlegombóccal, nokedlivel, vagy a lustábbak kész, kifőtt tésztával.
Végül a helyre kis combocskákat előző napon fokhagymás tejbe áztattam, amit vasárnap leöntöttem róla, és a szokásos módon bepaníroztam és kirántottam. Krumplit és vegyes vágott savanyút ettünk hozzá.
A menüsort most nem sütemény, hanem a Hantos Frici kertjéből származó finom őszibarackból készült befőtt zárta.
Egy szó, mint száz, ha nem is sűrűn, de többször fogok nyulat varázsolni az asztalra. Zsírmentes, szép fehér hús, ráadásul, mint fentebb olvashatták sokféleképpen elkészíthető. Nagyon ízlett az asztaltársaságnak!
Marosi Málna
