Nem sok falu dicsekedhet Magyarországon azzal, hogy seriff vigyázza a rendet. Kivéve persze Kismarost, minthogy nekünk valódi, hús-vér seriffünk van (Kismarosikum). Rendes polgári neve Grünwald Béla, aki egyenesen a nagy Ámerikából érkezett, Los Angeles-ből ahol seriff-helyettesként szolgált a város egyik legkeményebb negyedében ? és így ragadt rá a Sheriff név.
Végvári Györgyi: Kérlek, beszélj nekünk néhány szót a legfontosabb tudnivalókról a kismarosi polgárőrséggel kapcsolatosan! Számokra, adatokra vagyok elsősorban kíváncsi.
Sheriff: Polgárőrségünk 18 fővel működik, kizárólag önkéntes alapon. 3 idősebb teljesít folyamatosan szolgálatot, a fiatalabbak, családosok heti 2 órát. Nem akarom őket szolgálatra kényszeríteni, fontos, hogy a család ne vegye zokon, hogy az apa távol van emiatt. Azért van az is, hogy a hétvégeket legfőképpen magam vállalom. Amikor pedig nagyon nagy szükség van ránk, árvíznél például, senki nem az órát nézi, mindenki ott áll a vártán. A legutóbbinál is 444 órát teljesítettünk.
Kismaros belterületén minimális a betörések száma, jószerivel nincs is. Külterületen már jobban kell figyelni, minden furcsa körülmény figyelmeztet bennünket valamire. Sokszor megfordulunk ezeken a részeken, többet látnak ott bennünket, mint a rendőröket. A munkánk nagyrésze inkább megelőzés, hogy a csibészeknek ne is legyen érdemes ide jönni.
VGy: Kivel álltok kapcsolatban, ki segíti a munkátokat?
Sheriff: Nekünk jól felfogott érdekünk, hogy mindenkivel jó kapcsolatot ápoljunk. Figyelek arra, hogy az emberek ismerjenek bennünket, hiszen biztonságérzetet ad nekik, hogy tudják: odafigyelünk, számon tartjuk, hogy mi történik a ránk bízott területeken. Fő támogatóink ezért elsősorban a magánszemélyek, de elmondhatom ugyanezt az egyházról és a CBA-ról is. Sokat pályázunk, ennek köszönhetően tudtunk önerőből fölszerelkezni öltözettel, számítógéppel, nyomtatóval, lámpákkal, matricákat vettünk és hidat (az a bizonyos világító felirat a kocsi tetején, sziréna helyett, a szerk.) az autónkra.
Azt hiszem, respektálnak bennünket a faluban. Szigorú vagyok abban, hogy nem ihat senki a szolgálat alatt egy csepp alkoholt sem, megkövetelem a rendet és a fegyelmet. Csak így tudunk tekintélyt szerezni magunknak. Jó a kapcsolatom a rendőrséggel is, fontos jelzésekkel segíthetjük munkájukat.
VGy: Tudjuk már, hogy Kismaros biztonságos falu, ezt érezzük is. Mi bosszant mégis, mi lehetne jobb?
Sheriff: Nagyon haragszom a csellengő kutyákra. Balesetet okozhatnak, mind a gyerekeknek, időseknek, mind az autósoknak. Nem is értem, hogy egy gondos gazda, miért hagyja a jószágát kóborolni. Ha rajtam múlna, keményen büntetném az ilyet. A másik dolog megoldása egyszerűbb lehetne, mint gondolnánk. Kismaros (és Börzsönyliget , a szerk.) nincs utcanév táblákkal rendesen fölszerelve. Ez megnehezíti a mentők, tűzoltók és a rendőrség munkáját. Sokszor segítettünk már a mentősöknek, nagy baj származhat ebből a látszólag kis mulasztásból.
Köszönjük az interjút, és azt, hogy magunk mögött tudhatjuk ennek a civil szervezetnek a hatékony és fontos munkáját. Mit is kívánhatnánk mást nekik is, magunknak is, mint azt, hogy legyen minél kevesebb dolguk.
