Azért olyan nagyon nem kell megijedni, bár a vér folyni fog.Ha valaki azt hiszi, hogy a gyerekek csak úgy elsikkadnak a dolgok fölött, hát nagyot téved, főleg, ha őket érdeklő dologról van szó. A Mátyásfa Környezetvédő Egyesület néhány évvel ezelőtt ?Szülőföldem, Kismaros? címmel kis füzetet adott ki. Elolvasva az összegyűjtött írásokat, szerkesztőségünk nem mehetett el az alábbi kismarosi életkép mellett, épphogy elcsípve a téli disznóölési szezon végét.
A szakszerű vágást Konrád Evelin 12 évesen rögzítette az utókornak. Egy böllér sem írhatta volna le különbül.
Reggel 6-kor alágyújtanak a forrázó víz alá az üstházban. Elektromos sokkoló-fogóval elkábítják a disznót, majd a nyaki ütőerébe szúrnak. Ha lefolyt a vére, fateknőben leforrázzák az üstházban melegített vízzel. A szőrét fémkaparóval lekaparják. Ezután felhúzzák a rénfára és lepörzsölik gáz-pörzsölővel. Majd vízzel locsolják, hogy megpuhuljon a bőre és az égetéseket éles késsel lekaparják. Utána felvágják a hasánál és a belső részeit kiszedik.
A felhasználható részeit: vese, máj, tüdő, nyelv, orr, stb., üstbe téve megfőzik. Ez a hurka és a disznósajt alapanyaga. Egyes helyeken a disznó beleit kimossák, ebbe töltik a hurkát és a kolbászt.
Ezután részekre szedik a disznót. A kolbásznak szánt húst feldarabolják, megdarálják, megfűszerezik, és a bélbe töltik. Majd a hurkához felteszik főni a rizst, és hozzákeverik a hurka alapanyagához, megfűszerezik és hurkatöltővel töltik. A megtisztított gyomorba a disznósajt anyagát teszik bele. A véres és a májas hurkát és a disznósajtot óvatosan kifőzik az üstben.
Eközben a friss húsból és a csontból húslevest és disznótoros káposztát készítenek. A sonkát besózzák és előkészítik a pácolásra. A kolbászt felakasztják, és szikkadás után megfüstölik. Másnap a zsírnak szánt szalonnát feldarabolják és kisütik, majd a zsírt leszűrik. Mikor a húsok kihűltek, fagyasztóba kerülnek. Ezután a zsíros edényeket elmossák…
És egy másik echte kismarosi disznótoros ételleírás a 12 éves Vilmos tollából: Vilmi nagymamája receptkönyvéből válogatta ezt a régi, ma már ritkán főzött sváb ételt. Megjegyzem, nyugodtan el lehet készíteni disznóvágás nélkül is, senkinek sem fog csalódást okozni. A Marus napi főzőcskéken gyakran elővették.
Szavesz: A hagymát apróra vágjuk, kevés zsíron megpirítjuk, hozzátesszük a pirospaprikát, az apróra vágott húst, a borsot és a paradicsomlét, majd egy kevés vizet öntünk rá. Megsózzuk és babérlevelet teszünk bele, és addig főzzük, míg a hús megpuhul. A puha húshoz adjuk az apróra vágott májat, s mikor az is jó, liszttel és tejföllel behabarjuk.
Különben pedig vegetáriánus étrend ide, testkontroll oda, azért a szavesz egy igen finom fogás!
Szeretném kihangsúlyozni, – mielőtt plágiummal vádolnának – hogy a fentieket gyerekek írták, nem én. Remélem, elolvasás után az EU sem jön ide razziát tartani. Az igazi disznótoros hangulatot visszaadó írást sajnos mellőznöm kell, mert nem tűr nyomdafestéket. Szelídebb változata megjelent a Kisduna újság nyomtatott kiadásának 2009. februári számában, Disznóvágás címmel. Az ismeretlen néprajzkutató feljegyzései így kezdődnek: Szúrópálinka 1., jobb hátsó láb, visítás, vér, hó, sár, szúrópálinka 2., közben kevergetni a vért, nehogy megdermedjen! Na, most emelj, hoooppp!(…)s így végződik: apádnak má? neaggyá innyi, má? megün kelekótya! Jó hideg lesz, kifagy a hús?
Marosi Málna
