Napok óta foglalkoztat a téma, amiről írni szeretnék. Ma kinyitottam a Nők Lapját és azt láttam, hogy ?lenyúlták ötletemet?.?Nekik elég két kerék is? a női oldal címe, ahol a riportalanyok nyilatkoznak, miért is szeretik a biciklit. Egyikük munkába és bevásárolni jár vele, a másiknak bicikli-műhelyes barátja szabta egyénivé ?dórissá? a kerékpárját, amely szivárványszínben pompázik, és Dóri hozzáöltözik. A kisgyerekes anyuka a szobában rója a kilométereket, így őrizve kondícióját, a futárszolgálatos lánynak viszont munkaeszköze. Szó kerül a biciklisták-gyalogosok, biciklisták ?autósok egymáshoz való viszonyulásáról, a bicikliutakról.
És itt értem el írásom apropójához és a közös témaválasztáshoz!
A bicikliút előttünk halad el, és abból lehet tudni a gólya megérkezése mellett, hogy itt a tavasz, mert ilyenkor elindul a kerékpárok áradata. Korán reggel folyik a sarkon a tanakodás, merre is kell Nagymaros felé fordulni, pedig iránytű sem kell hozzá, hogy a Vác felől jövőknek nem kell bal kéz felé visszafordulni, mert a cél ellenkező irányban van!
Locsolom az erkélyen a virágokat, és ámulok!
Színpompás ruhákban, fej- térd- és könyék védővel beöltözött emberek, státusz-szimbólumot képviselő bicikli, azaz bocsánat, kerékpárcsodákkal vonulnak fel és alá. Kisgyerekes családok, idős nyugdíjasok, külföldiek kölcsönözött biciklikkel, akik köszönnek, és a Guten Tag! – ból megtudom, hogy németek. Egész nap megállás nélkül nézhetném őket, ha nem pattannék én is fel a párommal Csepel gyártmányú gépeinkre és irány Nagymaros! Szép tempósan hajtunk, gyakran akadályozzuk a sebesen száguldó bukósisakosokat, akik képtelenek jelezni, nekünk kell őket időben észrevenni, és előzékenyen félreállva elengedni őket. Fejük lehajtva, se nem látnak, se nem hallanak.
A nagymarosi focipálya zöldje és az ott folyó meccsek miatt párom megálljt! – parancsol, nosztalgiázik kicsit a focizókat nézve. Beérve a nagymarosi Duna-partra, mint minden alkalommal, most is elvarázsol Visegrád és a Duna látványa, megunhatatlan ez a gyönyörűséges panoráma! Az ország egyik legszebb helyén biciklizünk, milyen jó nekünk! A Fő-téren, a Bethlen kocsmában vett üdítővel a kézben, leülünk a gesztenyefák alá, hallgatjuk a templomtorony órájának ütését, beszélgetünk az ismerősökkel, akik hál?Istennek akadnak bőven. Visszafelé már csak a réten állunk meg margarétát és harangvirágot szedni, ilyenkorra már kiürül a bicikliút, szinte magunk vagyunk. Napokig élünk ebből az útból, igaz hogy nem volt rajtunk bukósisak és térdvédő! Na, jó, biztosan véd a balesetektől, de mi nem versenypályának használjuk a kerékpárutat, hanem minden percét kiélvezve komótosan biciklizünk rajta, ezért van, hogy nemcsak nézünk, hanem látunk is utunk során.
Erre bíztatunk mindenkit!
Andresz Zsuzsi
