Amennyiben az internetes keresőbe beírjuk a ?romkocsma? szót, semmiféle Wikipédia szócikk, lexikon-definíció vagy egyéb magyarázó jegyzet sem jelenik meg. Nem is nagyon lehet pontosan meghatározni ezt a fogalmat, mégis sokunknak ugrik egyből be a Szimpla neve, amely ? főleg a fiatalabb korosztály által jól ismert kocsma ? most már kocsmahálózat – Budapest belvárosában. Nagy sikerét valószínűleg annak köszönheti, hogy a legnagyobb természeteséggel képes ötvözni az újat a használttal, a félkészt a tökéletessel. Nem számít, hogy itt-ott pereg a vakolat, és rozoga a szék, a vendéglátás nem ezen múlik. Különösen azok szívéhez áll közel az ilyen milliő, akik úgy gondoljak, hogy a dolgok természetességét a kis tökéletlenségek adják.
Nincs ez másként Vácon sem, ahol Budapest és Berlin után, a Postapark sarkában megnyílt a legújabb Szimpla, a SZIMPLAVÉ. Tapasztalt kocsmatöltelékeknek feltűnhet, hogy nincs játékgép, félkarú rabló és biliárdasztal sem. Nem támasztjak a pultot cigifüstbe vesző kiégett arcok, és nem dulakodnak öklüket rázó reményvesztett osztályharcosok. Helyette meghitt zugot találunk, duruzsoló cserépkályhát, nagymama sokat látott foteljeit és mosolygós, barátságos arcokat.
Pedig ez is kocsma, csak kicsit másként.
A megnyitó a meghirdetett időpontban, pontosan 18:00-kor kezdődött, egy kedves, szavakkal zsonglőrként bánó, gólyalábas fiatalember invitáló unszolására, aki az utcáról tessékelte befele a jónépet. Odabenn már terülj-terülj asztalkám várta a kuncsaftokat, sajat készítésű, házi ízeket idéző, különféle szendvicsekkel és süteményekkel, melyek a ház ajándékaként kerültek felszolgálásra.
Képgaléria – Fotók: Szalai Mihály
Az itallapot is különleges érzékkel állították össze, hiszen találtunk rajta különféle házi szörpöket, kofolát és debütált egy egészen egyedi főzésű fekete sör is, bizarrul habzó jegeskávé ábrázatot öltve. Különösen nagyra értékeltem, hogy odabenn tilos a dohányzás, így ennek köszönhetően sok család is jelen volt, népes siserehadat terelgetve.
Az est fénypontja pedig a három zenész volt: Magyar Bori, Dömötör Tamás és Vázsonyi János. Nem mindennapi előadásukat még a vájtfülűek is ámulva hallgatták.
A látogatók számát tekintve biztosak lehetünk benne, hogy hiánypótló kis helyet sikerült az alkotóknak létrehozniuk. Ilyen típusú szórakozóhely már régóta hiányzott Vácon, főleg, hogy főiskola is megkezdte működését pár éve a városban.
Kívánjuk, hogy mindenki találja meg a számítását a Szimplavé-ben!
Néder László
Fotók: Szalai Mihály
Kapcsolódó anyag:
– Képgaléria