Családi levelek 2. rész

0
1178

iskola_foto_AradiSzilveszterKedves Györgyi!

A falusi iskolákban én is sok lehetőséget látok.

A gyerekek kiemelését sem tartom feltétlenül jónak. Szerintem az iskolán múlik, hogy megadja e nekik azt, amire fejlődésükhöz szükség van. Ha igen, én is úgy gondolom, hogy egy falusi iskola sokkal többet adhat egy városinál.


Ezt azért vetettem fel, mert olyan iskolába jártam, ahol a kiemelést választották, bár csak hetedik, majd ötödik osztálytól. A gyerek szempontjából nem volt rossz megoldás (sőt), de a falusi osztály szempontjából talán már igen.

Igaz, ezek a falusi osztályok tele voltak igazán hátrányos helyzetű gyerekekkel.

Viszont az elhivatottág sok mindenre képes, és egy olyan faluban, mint a mienk (úgy gondolom, az átlagnál kisebb arányban vannak a hátrányos helyzetű gyerekek) ugyanúgy működhetne az, amit egy kiemelt osztályban megteremtenek.

És ez csalogatólag hatna az emberekre.

Tudom, hogy ez álmodozás, de mi más vinné előbbre a dolgokat?

A legtöbb szülő nem “tud” sok időt a gyerekével tölteni és valljuk be őszintén, ha egy ilyen szülő nem érzi megfelelőnek az iskolát és megteheti, akkor kiemeli és mégiscsak elviszi városi iskolába.

(Olvastam egy könyvet amiben az anyuka megemlíti, hogy a szomszéd városban az oviban már németet tanítanak a gyerekekkel és mivel itt nincs, és az apuka ragaszkodik hozzá, hát átvinné a gyereket a másik helyre, bár a kislány nagyon szeret ide járni. Erre az óvó néni azt mondta:Tudod mit, mondd meg az apukának, hogy holnaptól itt is lesz német oktatás. Az óvó néni nálunk is tud németül, majd megkérem, hogy énekeljenek a gyerekek német dalokat is. Így az anyuka megnyugodva hazament.)

Azt érzem, hogy még ezen plusz dolgok hiánya is eltörpül azoknál a családoknál, ahol odafigyelnek a gyerek lelki fejlődésére. Délutánonként tartalmasan együtt töltik az időt, kirándulnak, színházba járnak, beszélgetnek.

Most nagyon kényes dolgot kezdek el feszegetni.

Nagy pozitívum, hogy kevés az osztálylétszám, ezáltal jobban oda lehet figyelni a gyerekek nem tanulásbeli, hanem mentális problémáira is. Gyönyörű a környezet, mélyebb barátságok alakulhatnak ki, minden személyesebb, kisebb a félrecsúszás veszélye…stb. De ez mind csak egy esetben lehetséges. Ha jó a tanító pedagógiai érzéke. És ha jó, akkor a fent említett pozitívumok már annyira másodlagosnak tűnhetnek. Hiszen az ilyen pedagógus csodákra is képes.

Ezért érzem most úgy, hogy számomra jelenleg a legfontosabb a tanító néni-bácsi személye. Valahol itt érzem én a városi iskolák egyetlenegy előnyét. A választási lehetőséget a tanító személyében.

Kíváncsi lennék, mit gondol erről!

Szeretettel: egy kismarosi anyuka

—————————————————————————–
————————————————


Kedves Kismarosi Anyuka!


Szóval, nagyjából felvázoltuk a falusi iskola előnyeit, ebben egyetértettünk.

Tényleg nehéz kérdést feszegetsz. Bár szerintem, ez csak látszólag az. Mármint a tanító személye.

Személyes élményből indulok ki. Amikor én iskolába jártam, akkor ilyen, hogy szabad iskolaválasztás egyáltalán nem volt. Mégis mindent megtanultunk, sőt alkalmazkodni is. Ha panaszkodni mertünk otthon, nem volt túl jó vége.

De itt vagyunk, és ez lett belőlünk, kivétel nélkül mindannyian megtanultunk tisztességesen írni, olvasni, számolni. Nem volt napközi, és ebéd után miénk volt a határtalan világ. Játék és lecke után el kellett végeznünk a napi munkánkat is, kinek mi volt kiosztva. Szóval más életünk volt, de ne értsd félre, nem sírok vissza mindent.

A lényege az volt, hogy nem toltak mindent a fenekünk alá. Sok dologra egyedül jöttünk rá, és nagyon hamar megtanultuk, hogy vannak jó és kevésbé jó tanárok, de mindegyik hagyott nyomot az életünkben. Ha mást nem, akkor azt, hogy na, én olyan nem akarok lenni.

Költői kérdés, de párhuzamot lehet vonni: honnan tudjam, melyik a jó könyv, ha mindig csak a jót olvasom el?

És ki mondja meg, ki vagy mi a jó?

Van gyerek, akinek a szigorú korlátok kellenek, van, aki bizonytalan, ezért a világ kincséért át nem lépné a határt.

Van, akinek a szabadság kell, van, aki ezzel visszaél.

Van, akinek vezetni kell a kezét, van, akit hagyni kell, hogy egyedül fedezze fel a világot.

Nem vagyunk egyformák, és a gyerekek sem azok. (Hála Istennek!)

De mindennél sokkal fontosabb a szülői házban meglévő következetesség, nyugalom és harmónia.

Erről majd legközelebb.

Kíváncsian várom a véleményedet a leírtakról.

Györgyi

Fotó: Aradi Szilveszter

 

Az előző rész erre…