Nem akartam hinni a fülemnek, amikor tavaly nyáron azt hallottam a szomszédból, hogy ?Körben áll egy kisleány??Azt hittem, régen elfelejtettek a gyerekek már ilyesmit játszani, de kiderült: vannak azért olyan szülők, akik nem elégednek meg kézenfekvő társasjátékokkal, (pláne nem a tévével vagy számítógéppel), hanem továbbadják azt, amit ők gyerekkorukban megtanultak. Pedig Juditnak fiai vannak, csak éppen kislányok is voltak náluk vendégségben.Folyamatosan ámulok és bámulok, hogy miket talál ki Judit szomszédasszony, hogy elvarázsolja saját és barátnői gyerekeit, gyerekei barátait. Mindezt mindenféle pedagógiai alapképzettség nélkül, ösztönösen, nagy türelemmel, persze fantáziával és kiváló kézügyességgel megáldva. Így aztán ki lehetett bírni a legesősebb nyavalyás nyarat is!
Át is adom a szót Juditnak, lehet őket utánozni:
vgy
Papírmasé tojástartókból
Sajnos ez a nyár sokszor a négy fal közé szorított minket, annyit esett az eső. Így kénytelenek voltunk sok inkább őszi időtöltésre alkalmas elfoglaltságot keresni, hogy ne csak a TV-videó előtt lógjunk.
Már régóta vágytam kipróbálni a srácokkal a papírmasé készítést, de eddig mindig ódzkodtam is tőle a tapétaragasztó miatt. Féltem, hogy még kicsik és megnyalják a kezüket.
Gondoltam most már eljött az ideje, leültem hát az internet elé megnézni, hogyan is kell csinálni. Nagy örömömre találtam egy olyan elkészítési módot, aminél nem kell alkalmaznom a már említett tapétaragasztót, így gyorsan bele is vágtunk. Semmi más nem kell hozzá, csak papír tojástartó (jó pár darab!).
Rengeteg papír tojástartónk gyűlt fel itthon, így ez nem okozott gondot. A gyerekek nagy lendülettel apró darabokra tépkedték, majd adtunk hozzá annyi vizet, hogy jól ellepje. Miután megszívta magát, nekiestem egy botturmixxal, és pépet készítettem belőle. A vizet ezután annyira kinyomkodtuk belőle, hogy jól formázható legyen. A kezünkre egyáltalán nem tapadt, könnyebben tudtuk alakítani, mint az agyagot vagy a gyurmát, kezünk pedig patyolat tiszta maradt.
Ebből a pépből készítettük a figurákat. A fejek elkészítése igazán könnyűnek bizonyultak az öt éves fiamnak is, az állatok és a manók elkészítésében azért elkélt a segítség. (hogy ne dőljenek el, hurkapálcából, drótból vázat készítettem nekik, erre hordták fel a papírpépet) Jól eltelt vele a délelőtt. Alig vártuk, hogy megszáradjanak és kifesthessük őket. Sajnos ez kb. egy hétbe került az esős, nedves időjárás miatt, de nem bántuk, mert az idő nem kegyelmezett, és újra meg újra beszorított minket a házba. A kifestés már gyerekjáték volt. Hobbyfestéket és temperát használtunk. A szemeket alkoholos filccel rajzoltunk rájuk. Az eredményt láthatjátok. Próbáljátok ki, szerintem érdemes.
Indiánbot
Gyerekkoromban nagyapám sokat faragott velünk botot. Azt gondolom, még nem elég nagyok hozzá a gyerekeim, ezért még nem próbálkoztunk vele, de kirándulásokon, mikor gyűjtik a jobbnál jobb botokat, mindig eszembe jut. Szoktam is róla mesélni Nekik. Persze Őket nem érdekelte, hogy kicsik. A maguk módján kedvet kaptak hozzá. Így próbáltak mindenféle módon valami díszítést felvinni az általuk talált és nagy becsben tartott botokra, több-kevesebb sikerrel. Aztán szép lassan kialakult a koruknak megfelelő botkészítési mód.
A talált botokat kicsit félretettük, és 
kifosztottuk apa léceket tartó polcát. A vékony lécekre remekül fogott a filc, festék és zsírkréta. A kicsi színes csíkokat festett a botokra, a nagy már mintákkal próbálkozott és ezeket színezte ki. Izgalmas alkotások születtek. Ezután már ezzel mentünk kirándulni. Egy helyen majdnem ottmaradt, úgy kiabált utánunk egy bácsi:
-Hé, srácok! Itt maradt az indiánbototok!- hát így lett a botoknak indiánbot a nevük. Nagyon büszkék voltak magukra, hogy ilyet is tudnak. Azóta már több is született, finomítva a technikákat.
Tehát srácok, ha tetszik, irány be apa műhelyébe! Indiánbot készítéséhez nincs alsó korhatár!
Szöveg és kép: Stummer Judit
A fotókon látható indiánboto
kat és papírmasé figurákat készítették: Kühn Peti és Kühn Gergő.
