A Dunakanyar környékén nem kell bemutatni senkinek a Misztrál együttest. Idén volt a X. Misztrál fesztivál Nagymaroson, de szerepelnek az ország minden pontján. Augusztus 20-án csíptem el rövid, népdalfeldolgozásból álló műsorukat, és kértem őket meg arra, hogy a Kisduna számára valljanak az olvasóknak. Meghitt, jó hangulatú beszélgetés kerekedett belőle a szeptemberi nyár utolsó meleg estéjén. Tóbisz Tamással, Heinczinger Miklóssal, és Pusztai Gáborral békésen fontuk a szót, Török Máté sietett: csöppnyi lánya és felesége várta otthon. 
Végvári Györgyi: Zenéteket egyre többen ismerik. Ti hová soroljátok magatokat? Komoly vagy könnyűzenét játszotok?
Misztrál: Szerintünk ez a zene besorolhatatlan. Nem mondhatjuk komoly zenének, hiszen az emberek ezt a kategóriát Bach-hal és Mozarttal azonosítják. De nem gondoljuk, hogy könnyűzenét játszunk, hiszen a pop-rocktól és különösen a ma divatos zenétől ugyancsak távol állunk. Feldolgozásainkban nagy szerepet játszik a szöveg, hiszen elsősorban általunk megzenésített verseket adunk elő. Maga a vers is zenél, tudjuk, hogy régebben az énekelt vers sokkal természetesebb volt, mint manapság. Vannak népek, ahol nagyon is élő ez a kultúra. Az előadók nem visszahozzák az elfelejtett műveket, hanem a történelem kezdete óta együtt élnek a versekkel, és a muzsikával. Úgy gondoljuk, új stílust teremtett ez a műfaj.
Vgy. Ilyet Granadában hallottam, amint Garcia Lorca verseit népdalként énekelte az énekes előadó. A ritmus, és a verssorok összecsengése laikus számára úgy tűnik, hogy adja magát. Szabad-versekből nem születhet ilyen alkotás?
Misztrál: De igen. Dsida Jenőnek és József Attilának is vannak megzenésített szabad-versei. Sőt, Kassák Lajos nevét is említhetnénk, – hogy csak ezt a példát mondjuk: Dal egy szép lányról című költeménye. Felsorolhatnánk még jó néhány avantgard költő sorait, amelyek tálcán kínálják felénk a megzenésítés lehetőségét.
VGy: Nagyon kíváncsi vagyok a kezdetekre. Lelki szemeimmel látom, hogy pengeti a kamasz fiú a gitárt saját kedvtelésére. De hogyan lesz ebből együttes? Volt valaki példakép, vagy fölfedező?
Misztrál: Valóban így kezdődött. A zenekar tagjai közül egyedül Pusztai Gábor dobos űzi ?hétköznapi? mesterségként a zenét – lévén dobtanár. A Bartók Béla Zeneiskola jazztanszakán tanít klasszikus zenét. A klasszikus zene rendkívüli érték, ezt pontosan tudjuk, valamennyi tagunk járt zeneiskolába. Műveli a gyerekek lelkét, egész más emberek lesznek azok, akik foglalkoznak a muzsikával. Hármunkat – Miklós, Tamást és Mátét – Radványi Balázs és Huzella Péter a Kaláka együttesből ?hoztak? össze, az ő révükön kezdett működni az együttes. Sokat tanultunk Sári László zeneszerzőtől is. A kamaszkori hagyaték megmaradt nagy szenvedélynek, vagy hivatásnak, mindegy, minek nevezzük, egy a lényeg: mindannyiunk életének szerves részévé vált. Ne hagyjuk ki ebből a sorból az itt jelen nem lévő tagokat sem: Hoppál Mihály nagybőgősünket és Csóka Sámuelt, aki hangmérnökünk, de csak hangfestőnek hívjuk, annyira érti a dolgát.
VGy. Hogy választjátok ki a verseket? Van valami koncepció, egy vezérfonal, ami mentén elindultok? Vagy csak leültök a fotelba, és lapozgatjátok a verseskötetet?
Misztrál: Igen. Ülünk, és olvasunk, és várjuk, hogy megszólítson bennünket a vers. Egyébként már az is nagy csoda, hogy a mai világban még vannak költőink, hiszen a híres Nyugat- nemzedékből is csak kevesek neve maradt fönt. Elszántan hisszük, hogy sikerül elhintenünk a magot, ahogy a zene segítségével eljuthat a költészet oda, ahová kell. Reméljük, hogy így be tudjuk vonni ebbe a körbe azokat fiatalokat is, akik esetleg az irodalomórákat unottan ülik végig. Nálunk a versre születik a zene, – néha szinte kiált a verssor például egy ? egy népi dallam után, – és általában spontán módon dolgozunk. Aztán egyszerre összeáll a dolog, és koncertek során megérnek azok a dalok, amelyek érdemesek arra, hogy lemezre kerüljenek.
{youtube width=”500″ height=”369″}DjxcinS7vfE{/youtube}
VGy. Most hogy álltok? Lesz új lemez? Készíti már a menedzser a legújabb promóciós anyagot?
Misztrál: Igen, alakul a következő CD-nk, valószínűleg az Ösvény 2. címet fogja kapni. Ezen a menedzser dolgon viszont jót mosolygunk, ugyanis nincs menedzserünk, hírünk mondhatni szájról-szájra terjed. Sokat segít a szervezésben a honlapunk is, amit Máté barátunk, a nagy számítógépes-gurunk frissít folyamatosan. A hivatásos menedzsereknek ez nem üzlet, nincs benne annyi pénz, mint a több ezer embert összerántó divatos zenében. Szinte hihetetlen, hogy a mai világban egyáltalán még van igény erre a műfajra, és mi boldogan zenélünk, hiszen az életben-maradásunkhoz létfontosságú.
VGy: Ezt úgy értitek, hogy ha nem ezt csinálnátok, akkor másféle elfoglaltság után kellene néznetek?
Misztrál: Nagyon fontos, hogy a közönség is értse: azért van a Misztrál, mert ez az utunk, ez ad értelmet az életünknek. A pedagógusokat és szülőket próbáljuk a magunk eszközeivel arrafelé terelni, hogy belássák: gyermekeinknek lelke gazdagabb és boldogabb lesz attól, ha verseken, népdalokon, és a dalainkon nő fel. Ha valamihez hasonlítathatnánk a küldetésünket, akkor a kovászhoz tudnánk mérni a jelentőségét. Miként a kovásztól dagad-dagad a jóféle tészta, és egyszer csak kisül belőle valami jó. De ha a modern kor példáját hozzuk ide, akkor a vers és ez a zene olyan, mint a jó smink: nem látszik, nem tűnik föl, mégis kisimít és szebbé tesz bennünket. Hisszük, hogy nem zenélünk hiába: szebbé és jobbá tesszük ezt a mostanság nem túl szép világot.
{youtube width=”500″ height=”369″}_vvPM3UGJq4{/youtube}
S mit tehet az olvasó, aki maga is hasonlóképpen gondolkodik? Drukkol erősen, hogy sikerüljön a Misztrálnak új-és új sikereket megélnie, a zenéjük és a bennük élő hit pedig erősítsenek minket a hétköznapokban.
Fotók: www.misztral.hu
