Vendégség és vendéglét

0
317

csap
Faramuci egy helyzet! Vendégeket hívnak a vendégek! Mert hiába töltjük harmadik évünket Angliában, akkor is idegenként mozgolódunk ebben a világban. Próbálunk beilleszkedni, otthonosságot teremteni, kapcsolatokat kialakítani ? de ez csak szemfényvesztés. S valószínűleg ez így marad mindaddig, amíg beszélgetéseinkben öntudatlanul el nem hangzik az a bizonyos mondat: ?Majd otthon!?.

Faramuci egy helyzet! Vendégeket hívnak a vendégek! Mert hiába töltjük harmadik évünket Angliában, akkor is idegenként mozgolódunk ebben a világban. Próbálunk beilleszkedni, otthonosságot teremteni, kapcsolatokat kialakítani ? de ez csak szemfényvesztés. S valószínűleg ez így marad mindaddig, amíg beszélgetéseinkben öntudatlanul el nem hangzik az a bizonyos mondat: ?Majd otthon!?.

Mégis, amikor látogatók érkeznek egy pillanatra kaméleon módjára átváltozunk őslakosokká: mutogatjuk a nevezetességeket, kóstoltatjuk a helyi ízeket, magyarázzuk a viszonyokat. Ráadásként ecetes chipset kínálunk, valódi English breakfast-öt készítünk reggelire, cidert iszogatunk, zuhogó esőben indulunk városnézésre,? Majd mi megmutatjuk!


csapA baráti társaságból legutóbb egy apuka látogatott el hozzánk két kamaszkorú csemetéjével, a Munka ünnepén. (errefele csak munka ? ünnep nincs) A vendéglátás izgalom és kaland ? végre kizökkent valami a néha unalomig ismert hétköznapokból. Egy percig sem szeretném azt állítani, hogy híján lennénk a tennivalóknak, vagy hogy annyira szegényes a fantáziavilágunk, hogy kifogytunk volna az ötletekből. Szórakoztatjuk egymást és magunkat is ? társaság hiányában. Egyszóval: összenőttünk. És bizony jó megtörni ezt az egyhangúságot.


Tessék elképzelni, hogy Angliából látogatóba érkezik egy család Önökhöz egy hétre. Mi lenne a használati utasítás a magyar otthonokban? (Nem, még nem a turista programok garmadájára gondolok.) Bizony itt az első fél óra ezzel telik: ez egy túlélőcsomag?féle, a gördülékeny békés egymás mellett élés érdekében.


A következő útmutatót a gyakorlatban is szemlélteni szoktam. (Elvégre pedagógus lennék, vagy mi a szösz!)

?A mellékhelyiségbe lépve az arcunkba lógó zsinórt nyugodtan húzzuk meg, nem a hidegvíz fog a nyakunkba zúdulni, csak a lámpát kapcsoltuk fel!

?A mosdóban ne ámélkodjunk sokáig, hihetünk a szemünknek, a két vízcsap valóban külön hideget és forrót képes produkálni, langyosat keverni a mosdókagylóban lehet ? pancsolhatunk mint gyermekkorunkban.

?A fürdőszobában nincs konnektor, itt hál?isten nem fog senkit halálra rázni az áram!

?Óvatosan fürödjünk a kádban, mert a kiloccsanó víz az emeletről szigetelés hiányában átfolyik a padlón, így azok is mosakodnak, akik nem tervezték. ( Viszont a vízzel spórolunk!)

?Pontosan gondoljuk végig, milyen szemetet tartunk a kezünkben, mert hetekbe telik, mire a szelektív hulladékgyűjtést képesek vagyunk rutinszerűen alkalmazni. Külön láda az üvegnek és a konzerdoboznak, egy másik a műanyag flakonnak, a papírok egy zsákba, a kartonokat kiválogatni, a konyhai hulladék a kiskomposztba, a kerti a nagyba ? ja, és az alábbi kategóriába nem sorolható a kukába! (Mi már belejöttünk, a látogatókkal szemben meg elnéző vagyok, esténként úgyis kiválogatom a szemetet ­? elvégre mindenki a sajátján úr, vagy minimum kakas! És hogy a szemetelés közügy, kicsik és nagyok is tudomásul veszik, komolyan tanítják: Sára boldogan újságolta a minap, hogy az osztállyal kirándulni mennek a ?szemétdombra?, megnézni mi történik a hulladékkal. Remélem kapirgálni nem fognak!)


Végezetül, egy közös séta alkalmával átismételjük óvodai emlékeinket, a ?Balra nézek, jobbra nézek, ha nem jön semmi, átmegyek? örökzöld melódiával ? és elég gyorsan tudatosul mindenkiben, a relativitáselmélet a forgalomban is megállja a helyét!

A programok mégcsak most jönnek!

Fekete Judit
Anglia