Dani egyszer kapott németből házi feladatot, fogalmazást kellett készíteni, hova utazna és miért. Ő Svájcot választotta, és lelkesen ecsetelte, hogy ez az ország havas hegyeivel maga a síparadicsom, homokos tengerpartjával meg a kánaán a víz szerelmeseinek. Senkinek nem tűnt fel a baki, Dani szomorúan jött haza: ?Az angolok nem vevők a humoromra!?. Ki kellett ábrándítanom, nem a humorról van szó!
Hurrá! Vakáció! Na nem Angliában, hanem otthon, mert ezen a vidéken július 20?án zárják a kapukat. Pontosan hat hét a vakáció, mivel a tanévnyitó itt is szeptember elsejére esik. Szóval arra gondoltam, hogy kicsöngetésig kicsit mesélek az angol iskolarendszerről.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy mindaz amit leírok egy csöppnyi kuriózum, hiszen otthonról beleképzelni magunkat ebbe a világba képtelenség. És nem kell megrémülni, a legapróbb dolgok is így működnek, muszáj átélni, érezni saját bőrünkön, különben ?hiszi a piszi?! A múlt héten egyik barátnőm látogatott meg, akinek többször a lelkére kötöttem, öltözzön melegen, mert hiába jön ő a harmincöt fokból, itt éppen az őszre készülődünk: hűvös szél, köd, eső, maximum tizenöt fok és még fűtünk! Mondanom se kell, a vastag pulóvereimet és a kabátomat azonnal kölcsönadtam neki. (Én már akklimatizálódtam.) Be kell hogy lássam, a tapasztalatszerzésnél nincs hatékonyabb tanulási folyamat, s mivel harmadik éve folyamatosan gyűjtöm a tapasztalatokat ? hát itt az ideje a dolgozatírásnak! Hozzátéve persze, a ?jó pap holtig tanul?, mindig érnek meglepetések!
Kisvárosunk, somerset parkja, a Collet park – Fotó: Fekete Judit |
Nem szívesen hasonlítgatom a britek oktatási rendszerét a magyaréhoz, arra meg végképp nem vetemedek, hogy állást foglaljak melyik jobb vagy rosszabb, márcsak tanári elfogultságom miatt sem, a büszke magyar mentalitásomat meg sem említem. Az első évben átestem ezen, akár a bárányhimlőn, csupán egy?két sebhely maradt az arcomon, de hát nem a szépség a fontos. És ha véletlenül valaki úgy érezné, hogy az angol bemutatásával egyben minősítem a magyart is ? azért kizárólag határtalan fantáziánk buta szárnyalása a felelős! Egyetlen megjegyzést fűznék bevezetésként a témához: az angol oktatási rendszer (beleértve a sportolást, művészeti foglalkozást) még egytelen gyermeklelket sem nyomorított meg, vagyis elgondolkodtató, hogy mi teszi az ember fiát boldoggá: a lazulós butulás vagy a szorongós okosodás. ( A lazulós okosodás ritka, mint a fehér holló ? ezt ácsingózzuk.)
Tehát a suli vége: július közepe. Ez olyan távolinak tűnik, hogy néha azt hisszük, sosem lesz nyári vakáció. Igaz, az utolsó két hétben már nem folyik ?izzadságpatak? a folyosókon, ami nem meglepő, hiszen év közben is ?gyaloggalopp? az egész számonkérési rendszer. A ?nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz?, a ?bármit tanulsz, magadnak tanulod? okos aforizmái ezen a vidéken meghallgatásra találtak, ellentétben a ?nem a tanulás a szégyen, hanem a tudatlanság? bölcs tanításával. Itt soha senki nem pirul el, ha valamit nem tud, nem ismer, nem hallott róla. (Talán ezért a sok fehérbőrű?!) A részletekbe pedig nem bonyolódunk. Dani egyszer kapott németből házi feladatot, fogalmazást kellett készíteni, hova utazna és miért. Ő Svájcot választotta, és lelkesen ecsetelte, hogy ez az ország havas hegyeivel maga a síparadicsom, homokos tengerpartjával meg a kánaán a víz szerelmeseinek. Senkinek nem tűnt fel a baki, Dani szomorúan jött haza: ?Az angolok nem vevők a humoromra!?. Ki kellett ábrándítanom, nem a humorról van szó! (Folytatjuk…)
Anglia
Kapcsolódó anyagok:
– Éljen a királynő!
– Hol is van a világ vége?
– Szafari Angliában