Családi Korona-Akadémia

0
269

Éva barátnőmmel nagyon egyformán gondolkodunk a világról. Sokat dolgoztunk együtt, a pedagógia nagy közös szenvedélyünk. Nemkülönben a gyerekek és az  unokák. Most ő írja le, hogyan is látja a karanténba zárt Nagymama az egyik fia  családjában növekedő 3 fiúgyerek mindennapjait. vgy

B. Nagy Éva írása

Otthon a család kényszerűségből. A szülők otthonról dolgoznak, három fiú. Ketten iskolások, a harmadik óvodás még. Nem igazán könnyű a helyzet, hiszen aggódnak a nagymamákért, másokért, és mindent megtesznek saját biztonságuk érdekében. Körültekintőek, óvatosak és tekintettel vannak másokra. Olyan helyen laknak, hogy a ház mellett már a hegyoldal, sziklák, erdő van. Családi házas övezet szélén.

Elég találékonynak kell lenni, ha az ember le akar kötni 3 fiúgyermeket napokon, heteken át, ráadásul úgy, hogy mindenki jól érezze magát. Szinte művészet a szeretet kovászával békésen megélni az összezártságot.

A helyi adottságok lehetővé teszik a futást. A két nagyobb a mamával, megfelelő előkészületek után (maszkot helyettesítő sál, sportruházat, kilométert mérő óra) elindulnak az 5 km megtételének. Megbeszélték, ha találkoznak másokkal, mekkora távolságot kell tartani a biztonság érdekében. No és persze ilyenkor a sál az arc elé kerül. Egyenletes tempóban haladnak, miközben tájékozódnak és meghatározzák az irányt – North – South – West – East – (angol óra).  Egymást kérdezik, ez milyen növény, milyen fa? Milyen rovar, madár, stb. Visszafelé szóba kerül egy kevéssé ismert fogalom: a fóbia. Mi az a fóbia, mi jellemző rá? Kérdések, válaszok. A fennmaradt kérdésekre otthon rá lehet keresni az interneten. Mire elfogy az utolsó kilométer is, hazaérve a jóleső fáradtság mellett bővültek az ismeretek.

A szép időben a kert szépítése zajlik. Ásók, gereblye, gyümölcsfa, virágok. Tavaszi kerti munkák. Mindenki nyüzsög. A fiúk választhattak és végül meggy, cseresznye facsemete került a földbe.

A technika órára is sor kerül. Készül az ebéd. A kis kukták krumplit pucolnak, és készítik a gnocci tésztáját. Sajtot reszelnek és terítenek. Megtanulják, mit hol tartanak a konyhában, mert az őrült darálós hétköznapokban nem jut idő arra, hogy a gyerekek  lassabb tempóját kivárják.

Tanulás is része a hétköznapoknak. A kisebbik tanító nénije feladott egy adag feladatot, amit két héten belül el kell végezni. Nem kell visszaküldeni neki a megoldást, hiszen megbízik bennük, és úgyis ősszel behozzák majd a lemaradást. A nagyobbiknak több a feladata, vissza is kell küldeni a megoldásokat, de ő sincsen túlterhelve szerencsére. Bár eleinte a pedagógusok közül többen túlméretezték a távoktatást, de a szülői visszajelzések hatására az igazgató kérte a kollégákat, hogy fogják vissza magukat.

Kérdeztem a fiúkat, hogy érzik magukat. – Jól! Volt a válsz. Nem kell sietni reggel, kényelmesen reggelizünk, van fél óra móka, majd jöhet a tanulás. Ha hamarabb végzünk, akkor itt a kert, a sok játék. Társasjáték, fekvőtámasz és amit akartok. A gépnél is van játékra idő, no meg film nézésre, olvasásra.

 Közben persze szóba kerül a járvány is, mi történik a világban, az élet nagy kérdései. Tudatosul bennük, hogy miért nem találkozhatnak a nagymamákkal. Erősödik az empátiájuk. Bennük is változnak a dolgok. Annak örülök, hogy nem frusztráltak, feszültek. Bár biztos vannak rosszabb napok, pillanatok. Büszke vagyok a szülőkre, hogy a szeretet erejével óvják gyermekeik lelki és mentális egészségét. Gondoskodnak arról, hogy öröm legyen az együtt töltött idő, és ami még előttük van. Szerencsések. Kívánom, hogy a folytatás az életben is ilyen legyen, mondjuk koronavírus mentesen!!

Budapest, 2020. március 29.

 

a fotók a szerző felvételei