Koronakörkép – … és nálatok mi újság? 2.

0
125

Íme itt a két következő beszámoló. Erősen gondolkodtam, hogy milyen képet mellékeljek a címhez, és arra gondoltam, hogy mindenképpen olyat, ami nem lehúz, hanem erőt ad. Bár most még mindenütt az elején tartunk a járványnak, de mindannyian reménykedünk abban, hogy egyszer csak vége lesz. vgy

Bristol

Mi rendben vagyunk itt Angliában. Jól tettük,  hogy  elköltöztünk Londonból. Igaz,  itt sem vírusmentes a környezet, de elviselhetőbb, mert  ki tudunk menni úgy, hogy nem botlunk bele minden méteren valakibe.  Ez azonban a “normális” napokon is így van/volt, szóval nem érzékeljük olyan drasztikusan a helyzetet.

Persze itt is minimalizálva van a kijárás. Élelmiszerért, gyógyszerért, orvoshoz es testmozgásként engedélyezett, de szigorúan távolságtartóan (2m ami kötelező).  Mi csak egy bő hete lettünk “lezárva”. Ez majd 3-4 hét után kezd kiéleződni, amikor már belefáradnak az emberek a semmittevésbe, ill. a stresszbe, ami az otthoni összezártságból és a pénzhiányból adódik.

A kormány segíteni próbál a cégeken keresztül az embereknek (most ez a bevált módszer mindenütt). Viszont rettenetes mennyiségű ember került lapátra, főleg a vendéglátás és szállodaipar területéről. Ők talán kapnak némi segélyt az önkormányzatoktól, vagy mehetnek a hitelintézményekhez, ahol életre szóló adósságba áshatják magukat.

Látod: jóléti ország és mégis több milliónyi ember él hónapról hónapra a fizetéséből. Nincs megtakarításuk és többségük albérletben lakik. A boltokban van olyan termék, amit már három hete nem tudok beszerezni (liszt, élesztő, tészta, rizs –  hiánycikkek). Van itthon tartalékunk, a kérdés az, hogy mikor lesz ennek vége? Meddig kellene beosztani? Talán olvastad te is,  hogy  az olaszoknál már kritikus a helyzet.

Amitől én inkább tartok, az majd csak ezután jön. Ne érts félre, nem akarok itt jóslatokba belekezdeni. Nem. Egyszerűen csak, ha véget ér ez a “zombiapokalipszis” (így emlegetjük a jelen állapotot), akkor újraindítani az egész világot, az nem megy egy csettintésre. S az a recesszió, amit ez maga után hoz, globálisan térdre kényszerít mindenkit.

Naná,  hogy  mindez frusztrál és stresszel, de ahogy kezdtem a levelet: mi megvagyunk, szépen tervet készítettünk, hogy  mit csinálunk a következő hetekben. Olyan listát írtam, hogy ha netán három hét után véget érne a karantén, ki kell vennem még vagy két hét szabit, csak  így érnék a végére a teendőknek.  ;))) Főzhetek végre olyat, amit már régen nem, mert időigényes. A lakás tavaszi nagytakarítása még több, mint egy hétig eltart. Jobb lesz, ha belehúzunk!

Zsolt, Anglia

USA

Engem leépítettek ideiglenesen. De állítólag majd visszavesznek, ha minden normalizálódik. A JFK repülőtéren, az American Airlines-nál dolgozom. Mivel a repteret bezárták, már 3 hete  itthon vagyok. Szerencsére a férjem még dolgozik.

Itt  rengeteg beteg van. Az összes amerikai megbetegedések 1/3-a itt van. De nem is csodálkozom. Mindenki mászkál össze-vissza. 

Mi jól vagyunk. Én csak akkor megyek ki, ha nagyon szükséges. Pl. mosodába vagy bevásárolni. Szerencsére itt már vége a vásárlási láznak. Mindent lehet kapni.  Vannak azért korlátozások. A metrót lezárták, busszal lehet közlekedni, az most ingyenes. A hátsó ajtón kell felszállni, és csak minden 2. sorba lehet ülni. 

A boltoknál sorba kell állni az ajtó előtt és kb. 20 ember lehet egyszerre az üzletben. De csak az élelmiszer üzletek és patikák vannak nyitva.  Az éttermek csak elvitelre főznek.  Egyénileg lehet sportolni a parkokban.  Aki teheti,  otthonról dolgozik. Az iskolákban is távoktatás van. Mivel sokan elvesztették a munkájukat, felfüggesztették a lakbérek fizetését és Trump mindenkinek, aki USA állampolgár, 1200 dollárt küld. 

Egyszóval, nem valami rózsás a helyzet.

Lilla –  New York