Nem olyan régen mondta nekem valaki, hogy látogassak el Gesztre, nézzem meg a frissen felújított Tisza-kastélyt. Azelőtt sose hallottam a település nevét, a Tisza-családról volt ugyan fogalmam a történelemből, de kíváncsi lettem, hogy mitől is izgalmas az a hely.
A kastély tényleg gyönyörű. A Tisza – ősök által kialakított épület annak rendje-módja szerint volt aztán minden: szovjet katonai szállás, egyetemisták üdülője, művelődési ház, könyvtár és iskola. Ez utóbbinak helyet is kellett találni ahhoz, hogy a felújítást rendben el tudják kezdeni. Így Geszten az időtájt óvodát, iskolát, utakat kellett építeni ahhoz, hogy régi fényében pompázhasson a Tisza-család nyári rezidenciája. A felújítás 2021-ben kezdődött és most már látogatható, ottjártamkor is telt ház volt.
Ami engem a legjobban megfogott, az a Tisza-család története volt. Igaz ugyan, hogy elvesztem az Istvánok, Lászlók, Lajosok, valamint az Ilonák között, mégis kiderült, az a tény, ami jellemző volt a nemes emberekre: büszkék voltak magyarságukra, értéknek számított a tudás – ezért gyermekeik taníttatására nagy gondot fordítottak – mélyen hívő emberek voltak és mindezeken felül gáláns jótevői voltak minden olyan dolognak, ami megkönnyítette a környezetükben élők életét. Oroszlánrészt vállaltak az országos politikában, az egyetlen család, amely két miniszterelnököt is adott Magyarországnak.
A „hírhedt bihari adminisztrátor” Tisza Lajos fia Tisza Kálmán, és unokája Tisza István is beülhetett a miniszterelnöki székbe. Jókai Mór Tisza Lajosról mintázta a Kőszívű ember fiaiban szereplő Ridegvári Bencét.
Egyébként Jókai szerepel Ferraris Artúr festményén is, amelyet 1895-ben festett, és egy tarokkpartit ábrázol, fő alakja maga Tisza Kálmán. A kastélyban jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumból kölcsönbe kapott eredeti képet láthatjuk.
Tisza Kálmán komolyan vette a miniszterelnökséget. Azt írják róla, hogy gyakorlatias, praktikusan gondolkodó politikus volt, aki a békés építkezés apostola volt, és nem véletlenül maradt 15 évig ezen a poszton.
A tragikus sorsú Tisza István élete filmvászonra kívánkozott, film és színdarab is készült róla az elmúlt évtizedben. A házassága is érdekesen indult: 15 évesen kinézte magának az unokatestvérét, viszont csak 24 évesen, nagykorúvá válásakor vehette nőül a nála 6 évvel idősebb asszonyt. Politikai pályafutását a megosztottság jellemezte: aki járt már a Parlamentben, a mai napig láthatja a golyónyomokat, melyek a sikertelen merénylet nyomait őrzik. A kastélyban látható az a szőnyeg, amely Tisza István meggyilkolásakor keletkező lyukakat mutatja. És hogy még elképesztőbb legyen a történet, a sírban sem hagyták nyugodni: feltörték a kriptát, és ellopták a koponyáját.
A Tisza család sírboltját is felújították. Jelenleg 34-en nyugszanak itt – Tisza Ilona tájékoztatása szerint. A grófnő egyébként idős kora ellenére életerős, vidám és jól beszél magyarul, pedig nem olyan régen él Geszten. Az Egyesült Államokban töltötte el életének nagy részét, de a szíve és a családi emlékek visszahívták. Ő egyébként Tisza István dédunokája.
És hogy nagy költőnk, Arany Jánost is hozzákapcsoljuk a geszti kastély életéhez, Ő volt Tisza Domokos, a fiatalon elhunyt tehetséges költőpalánta házitanítója. Apró, puritán ház emlékeztet a kastély parkjában Aranyra.
És innen egyenes utunk vezetett Nagyszalontára, ahol aztán minden róla szólt.
A Csonkatorony, amely helyet ad Arany János személyes tárgyainak, hála Arany Lászlónak, aki Szalontának adományozta édesapja hagyatékának egy jelentős részét. A torony emeleteit végigjárva bepillantást nyerhetünk Arany egykori dolgozószobájának részleteibe és a Petőfivel kötött rövid, de mély barátságának egyes állomásaiba.
A Nagyszalonta központjában lévő parkban áll a Romániában egyetlen megmaradt Kossuth szobor, háttérben pedig a hatalmas 18. századi református templom magasodik. A templom harangjátéka az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” dallamát játssza. Most ugyan nem egész órakor értünk oda, sajnáltam is, hogy nem hallhattam megint.
Arany János portáját messziről felismerni, benne az „ösztövér kútágast hórihorgas gémmel”, és az udvaron ott „bólingat az eperfa lombja” is. A ház csak másolata az eredetinek, de korhűen rendezték be, és szépen gondozzák a környezetét is. Idegenvezetőnk, Mihálka Nándor olyan hévvel, szenvedéllyel és humorral avatott be bennünket Nagyszalonta és Arany János történeteibe, hogy öröm volt hallgatni. Megnyugodva vettük tudomásul, hogy a város és a költő emléke ilyen emberek mellett egyhamar nem merülhet feledésbe. Köszönjük!
Jócskán ránk esteledett, mire elindultunk. Budapestre érve szakadt végre a várva-várt eső! A magam és útitársaim nevében köszönöm az Anima Travel utazási irodának a lehetőséget, Miklós Dóra idegenvezetőnek a szervezést és az érdekes információkat, a buszvezetőnek pedig a biztonságos vezetést!
Végvári Györgyi
Fotók: Kondorosi Mátyásné, Internet
https://anima.travel/utjaink
