Azért a víz az úr?

0
131
2006. január 31-én született az a kormányrendelet, amely szerint Kismaros legkorábban lakott részét gyakorlatilag egyszerűen árterületté nyilvánítják. Mindez azt jelenti, hogy az ezen a területen lévő ingatlanok értéke milliókkal csökken, az ott élők nehezebben vagy egyáltalán nem juthatnak banki hitelhez, illetve, hogy házbiztosítást is jóval szigorúbb feltételekhez igazodva köthetnek.


Vonatkozik mindez a Kossuth Lajos és az arra merőleges, a Duna felé eső, azaz a Duna, a Rév és a Szabadság utcára. A hivatalosan közzétett célja a rendeletnek az, hogy azokra a területekre, amelyeket a Duna rendszeresen elönt, ne lehessen építési engedélyt kiadni önkormányzati részről. Ez utóbbival akár egyet is érthetnénk, hiszen, aki a folyómeder közvetlen közelében építkezik, nyilván számol azzal is, hogy az időnként kiönt. Aki ezt nem veszi vagy vette figyelembe, annak ajánlott hosszabb időt eltöltenie vízközelben, mielőtt efféle vállalkozásba belefogna. Ellenben az, hogy a “szakértők” ennyire dilettáns módon nyúltak az ügyhöz, tehát sok ezernyi olyan lakóingatlant is odasoroltak, amit még soha a történelemben nem öntött el víz, láthatóan tízezreket háborított fel – teljesen jogosan. A kérdés természetesen nem kizárólag községünket érinti, hanem – jelen pillanatban – az egész Dunakanyart, egyébként pedig a Duna egész vonalát, de az Ipolyt és a Zagyvát is.

Mert megint azt tapasztalhatjuk, hogy olyan országban kényszerülünk élni, ahol inkább értékeinket soroljuk alacsonyabb kategóriába rövidtávú gazdasági érdekeket támogatva, ahelyett, hogy azok védelmével foglalkoznánk. Mert pontosan ez történik, ennek lehetünk tanúi, elszenvedői. Gátépítés helyett. Érdekes az a tény is, hogy két éve született a rendelet, mégis csak most került napvilágra, ez év január elején. Valószínűleg jól sejtem, hogy az emberek nagy százaléka nem olvas rendszeresen Magyar Közlönyt. Vajon mi történt volna, ha a sződligeti polgármester asszony nem teszi fel a hírt az utolsó előtti pillanatban a helyi honlapra, és ha nem figyel fel rá néhány éles szemű helyi lakos? Lehetséges, hogy kampányszagú az, hogy csak a rendelet hatálybalépése előtt közvetlenül került mindez nyilvánosságra, de legalább megtörtént, még éppen időben. Így volt alkalom felhívni az érintett lakosság figyelmét arra, hogy egyéni észrevételt kell tenniük a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság felé az ügyben. Vajon mi történt volna, ha mindez nem történik meg? Nem utolsó sorban felmerül a kérdés: csakugyan az és csak az volt a cél, hogy ne adhassanak ki többé építési engedélyt a megjelölt területekre? Ezen is érdemes elgondolkodnunk.

Kismaros lakossága ismét példás összefogásról tett tanúbizonyságot, és ami még szívmelengetőbb, hogy nem kizárólag az ügyben érintettek részéről. A civilek által tett észrevételek és Harrach Péter parlamenti képviselő közbenjárásának eredményeként az eljárást aztán felfüggesztették. Hangsúlyozom: felfüggesztették, nem pedig megszűntették. Tartsuk nyitva a szemünket. Csak nehogy víz menjen bele.

Révuti Norbert