Heinczné Cserni Katalin: Az én bárkám?
Mi, akik barátunknak mondhatjuk Katit, tudtuk mindig, hogy Cserni Katalin tanárnő nagyon szereti az állatokat. Azt is tudtuk, hogy milyen békés összhangban él a család a kutyákkal, macskákkal, kakaskával, deguval, sőt még a kígyóval is. Még véletlenül sem gondoltuk soha, hogy unatkozik, netalán nincs humora. De hogy mindezt milyen nagyszerűen le is tudja írni, arról csak sejtelmünk volt eddig.
Egy szó, mint száz, Cserni Kati ?Az én bárkám ? címmel megjelentette állattörténeteit. Ennek a kis kötetnek a bemutatója volt szombaton a nagymarosi művelődési házban. Mondhatom, nagyon kellemes délutánunk volt, és nagy örömmel vettem magam is rész a szervezésben. Fényképről megismerhettük a könyv szereplőit, és rövid előzetest mesélt a könyv krónikása róluk: úgymint Móricról, a szoborkutyáról, Lilikéről, a vadkacsáról, Süti kutyáról, Zizi cicáról, Biankáról és Bertáról, a két teknőcről, a tengerimalacokról, az ugróegerekről, a tyúkocskáról, a kiscsibékről, a kígyóról és a Milka plüsstehénről, mint műanyáról.
Észre sem vettük, és egy csomó dolgot megtanultunk. Például, hogy hogyan bánjunk ezzel vagy azzal az állattal, milyen természetűek, mit lehet tőlük is tanulnunk, nekünk, felnőtteknek, gyerekeknek. Tudnunk kell, hogy tartásuk felelősség, munka, pénzkiadás, néha szomorúság, de ezekkel együtt is nagy örömöt jelenthet.
A kötet igazi családi vállalkozás, az illusztrációkat készítette Cserni Zsombor és Cserni Zóra, édesanyjuk dr. Havas Adrienn irányításával. A szerkesztés, tördelés dr. Cserni István, az öccs munkáját dicséri, a fényképek jelentős részét dr. Cserni Istvánné, Kati édesanyja és családi fotósa készítette. A könyv emberszereplői is családtagok ? a legendás nagymama, a keresztmama, Karesz, Dani, Andris és a többiek.
A jó hangulatú könyvbemutatón verset mondott Mosonyi Borka 1. osztályos, zongorázott Striker Marci 6. osztályos, énekelt a 4.,5., 6., osztályosokból álló alkalmi kórus, Gyarakiné M. Magdolna tanárnő kíséretével. Nagyszerűek voltak, köszönet nekik!
Köszönjük Bognár Berta 1. osztályosnak a csudaszép meghívót, az Anna klub tagjainak a segítséget, és Scultéty Balázsnak a közreműködést, ő a technikai hátteret biztosította.
A zsugig telt ház láttán megnyugodva állapítottuk meg a nap végén, hogy sok embert sikerült a képernyő elől elcsábítanunk, és reméljük olvasásra is buzdítanunk.
Mindenesetre a gyerekek visszajelzése ezt mutatja. Éljen, várjuk a folytatást!
Ha valaki kedvet kapott a könyvhöz, nyugodtan keresse meg a kiadót, aki maga a szerző, elérhető a 27/354-373-as telefonszámon. A kiadvány ára 1200.- Ft.
Végvári Györgyi
Fotó: Mohr Béla
Részlet a Szárnyasok című fejezetből:
??Kis kakasunkat egy cseppet sem érdekelte, hogy más gyerekeit nevelgeti, fantasztikusan jó apa volt, és hála neki, mi ismét új megfigyeléssel lettünk gazdagabbak: teljesen természetes dolog, hogy egy gazdasszony, akinek csirkefarmja van, nem figyeli az állatok viselkedését. Mivel nekünk csak ők voltak, nap mint nap felfigyeltünk valami érdekességre. Mindig úgy gondoltam, hogy egy kakas főnök a tyúkudvarban, reggelente ébreszt, gondoskodik az utódnemzésről, és ezzel megteszi kötelességét. Ámde láttuk a saját szemünkkel, hogy mennyire odafigyel az egész családra, el nem hagyja őket egy percre sem, sőt, ha talál valami finom falatot, akkor egy jellegzetes hívó hangot ad ki, amivel a csapatot odacsalogatja, hogy a kincset ők kaphassák. Természetesen nem akarom a tyúkanyó érdemeit sem figyelmen kívül hagyni. Karesz egyszer éktelen rikácsolásra lett figyelmes. Azt látta, hogy a csibék néma csendben, egy kupacban lapultak, míg anyjuk rikácsolva rohant fel-alá az udvarban. Egy kis repülőgép repült át a kert felett, amire a tyúk azt hitte, valamiféle ragadozó madár. A kicsiket biztonságba helyezte, és magára akarta a figyelmet felhívni, hogy őt kapja el az ellenségnek vélt szárnyas ragadozó. Csodálatos érzés a saját szemünkkel látni ilyen eseményeket. A kis csapat gyorsan fejlődött, érdekes volt látni a kis kakasok viadalát, és, mint minden alomban itt is különböző természetű kiscsirkék voltak, a vadóctól a kedvesig, pedig egyik sem kapott megkülönböztető bánásmódot. A legjópofább az a kis kakas volt, amelyik valamilyen oknál fogva Kareszt ki nem állhatta. Az okot nem tudtuk megfejteni, de amint Karesz a lábát kitette a kertbe, már szaladt utána, és vadul csípte a sarkát. Ezen mi mindig nagyon jól szórakoztunk, sőt, be is kellett a ?produkciót? mutatni mindenkinek, aki hozzánk tévedt, és a kis kakas soha nem okozott csalódást. Sajnos lassan el kellett válnunk tőlük, mert ahogy nőttek, úgy lettek egyre szemtelenebbek??
{phocagallery view=category|categoryid=15|imageid=0|limitstart=0|fontcolor=#B88A00|bgcolor=#EFEFEF|bgcolorhover=#DEDEDE|imagebgcolor=#FFD24D|bordercolor=#BCBCBC|bordercolorhover=#CDCDCD|detail=3|displayname=1|displaydetail=1|displaydownload=1|float=left}