Kedves Györgyi!
Igazán színvonalas volt a konferencia.
A kérdőívvel viszont akkor nem nagyon tudtam mit kezdeni, mivel mint laikus, utána -még napokkal később is- el-el gondolkodom, emésztgetem, és ilyenkor jutnak még eszembe a kérdések és hogy ezen előadások kapcsán mikre is lennék kíváncsi még.
Bár én mint szülő néztem végig, nem vagyok pedagógus, de felvetődött bennem pár téma. (Személy szerint engem nagyon érdekelne.)
Falun a tehetség illetve a problémás gyerek kiemelése az osztály elfogyását eredményezheti. Megoldható-e, és ha igen hogyan ezeknek a gyerekeknek az osztályon belüli fejlesztése?
Mivel adhatunk többet, mivel lehetünk jobbak más városi iskoláknál, hogy azok ne szívják el gyerekeinket.
-a falusi iskolák előnyeinek kiaknázása.
-délutáni szabad foglalkozások (sport, zenetanulás, képzőművészet, kirándulások, hagyományok, környezetvédelem, néptánc…- a kötelező oktatáson túl-)
A továbbtanulás kérdése. Mennyiben segítik ebben a gyerekeket az iskolában? Mennyire tájékozottak a pedagógusok?
Óvoda-iskola szorosabbra fűződő kapcsolata gyermekpszichológus, pedagógus szemével- miért lehet jó? – hiszen aktuális! -nem szeretem a szóbeszédeket, mert sokszor nincs is alapjuk, de ezek alapján azt érzem, hogy sokan félnek (joggal-nem joggal) a faluban ettől a változástól.
Semmiképpen nem szerettem volna okoskodni, de hátha jónak ítéli valamelyiket.
Szeretettel: egy kismarosi anyuka
Kedves Kismarosi Anyuka! Most végre csönd van, így összeszedett gondolatokkal tudok válaszolni. Egyáltalán nem veszem a kérdéseidet okoskodásnak, sőt. Egész munkám során arra vágytam, hogy olyan közösségben dolgozzam, ahol a közös gondolkodás eredményéből születik valami jó. Remélem, ti megélitek ezt, nem kell annyit harcolnotok érte, mint az én korosztályomnak. És ennek a harcnak most sincs vége. Elkezdtünk egy tehetséggondozó szellemi műhely kialakítását, ha érdekel a téma, szívesen látunk téged is. 2-3 havonta ülünk le egy jóízű beszélgetésre. Hívunk előadókat is, ha szükség van rá. Legutóbb Dr. Gyarmathy Éva gyermekpszichológus volt a vendégünk, aki kiemelten foglalkozik a tehetséggondozással, könyvet is írt erről. Terveim közt szerepel egy szülői tanácsadó szolgálat beindítása is. Azt látom, hogy a szülők időnként bizonytalansággal küzdenek. Bár óriási tapasztalatom van a téren, de ennél sokkal fontosabb, hogy nagyszerű kapcsolati tőkével rendelkezem, így ha én nem, de valaki az ismeretségi körből biztosan tud segíteni annak, aki kéri. Nem kell a szülőknek majd fölösleges köröket leírniuk. Maradjunk annyiban: a falusi környezet csak előnyére válik egy gyereknek. Sokkal fontosabb a jó levegő, a mozgáslehetőség, a hegy, a víz közelsége, a szerető, odafigyelő jó közösség, mint a városi sznobéria. Ott ugyanis az egymás majmolása folyik, és azt gondolják a szülők, hogy csak az boldogul a világban, aki profi módon kezeli a számítógépet, legalább két nyelven beszél, és minimum menedzserasszisztens. De ez nem igaz! (azért vagyok ebben olyan biztos, mert mindkét helyen tanítottam már) Sokkal fontosabbak azok a dolgok, amit a falu kínál. És egyáltalán nem biztos, hogy ki kell emelni a tehetséges gyereket a megszokott közösségéből. A társadalomba be kell illeszkednie, a boltban neki is vásárolnia kell majd, a csekkeket fel kell adnia, sőt ennie és takarítania is kell. Alkalmazkodnia kell a családtagokhoz, a szomszédokhoz, a munkatársaihoz. Mi lesz, ha ezeket nem tanulja meg idejében? Szocializálódni nem lehet 20-30 éves korban. Azt pici gyermekként meg kell tanulni. Az viszont igaz, hogy a falusi iskolában is meg lehet teremteni a kulturálódás lehetőségeit. Ebből a szempontból Kismaros ideális hely Budapest közelsége, és a nagyszerűen működő művelődési ház miatt. Május végén éppen egy színházlátogatást szervez a tehetséggondozó műhely a Vígszínházba, ahol szintén ismeretség révén a kulisszák mögé is betekinthetünk… Tehát: szemléletváltásra van szükség, a fejekben kell rendet tenni. Ne a városi iskolákat akarjuk utánozni, hanem az volna jó, hogy a városi iskolában is pontosan annyi figyelmet kapna a kisgyermek, mint itt. Képzeld el, micsoda előny, hogy anyját-apját is tanítottam már, ismerem a családi hátterét. No, most abbahagyom. Ha érdekel, amit írtam, kérlek jelezd.
Szeretettel köszönöm az érdeklődésedet, izgatottan várom a választ: Györgyi |