Kedves Kismarosi Anyuka!
Mit szólsz az akácillatos szép májushoz? Ha nem zúgna örökké valami (és sajnos, nem a tenger) egész nap kint üldögélnék a teraszon, és bámulnám az eget.
De térjünk rá a kedvenc témánkra.
Bizony, nekem is az a véleményem, hogy a tanítónál a legfontosabb tulajdonság a kedvesség, a tolerancia, a türelem és a GYEREKSZERETET. Sokkal, de sokkal fontosabb jellemvonások, mint a 2-3 vagy több diploma. Az a jó, hogy a tanítók többsége szerencsére rendelkezik ezekkel a vonásokkal. Egyben ez érdekes szelekció, már a főiskolai és az egyetemi továbbtanulásnál is. Hiszen az óvónő és tanítóképzőkbe azok mennek általában, akik a gyerekeket szeretik, a tanárképzőkbe pedig olyanok, akik az adott tantárgyakat. Persze, ez nagy általánosságban igaz csak, korántsem törvényszerű!
Éppen a napokban olvastam Szabó Magda írónőről, és az iskoláról, hogy ahol ő középiskolai magyar-latin szakos tanárnő volt, a kamasz fiúk rajongtak érte, és a kedvéért nagyon szívesen tanultak. Ez pedig ebben a korban pestiesen szólva nem semmi.
Egyébiránt Szabó Magdát nagyon szeretem. Csodálatos szülei és tanárai voltak, ez szinte süt az írásaiból. Kár, hogy neki magának nem lett gyereke, mert kíváncsi lettem volna, hogy hogyan adja tovább sajátjainak ezt a szellemiséget. Még egy ilyen ? nem annyira ismert ? írónőt ismerek, úgy hívják, hogy Kun Erzsébet. A Családmesék című könyve szívszaggatóan gyönyörű. Egyszerre sírhatsz és nevethetsz rajta. Ha valahol meglátod, feltétlen vedd meg, kiváló gyereknevelő kézikönyv is egyben.
A te gyermeked pedig szerintem tipikus elsőszülött. Nagy öröm ilyenkor, hogy jó óvó nénik veszik körül az óvodában. Akármit olvasol, akármennyire belemélyedsz a gyereknevelési szakkönyvekbe, mindegyik oda lyukad ki, hogy a legjobb pedagógia a szeretet pedagógiája. De nem a majomszereteté! Kell, hogy legyenek korlátok; a szeretet nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent a feneke alá kell tolni. Mert akkor hogyan tanul meg küzdeni? Hogyan tanul meg konfliktusokat megoldani, az őt körülvevő világba beilleszkedni?
Szükség van kitartásra, makacsságra, kételkedésre. Ez visz mindig tovább, és nem az, hogy azt hisszük, mi mindent nagyon tudunk. Sose tudunk mindent eléggé, mert akkor nem emberek volnánk.
Az a lényeg, hogy az értékek helyükön legyenek, és ezekről következetesen mindig ugyanazt hallja a gyerek. Ezért is nagyon fontos, hogy az iskola és a szülői ház próbálja meg összefésülni az elképzeléseit a gyereknevelésről.
Szeretettel várom a válaszodat: Györgyi
Kedves Györgyi!
Bevallom, sokszor gondolom, hogy valamit rosszul csinálok, leülök és elgondolkodom, hogy kellene, kell-e másként. Jó arról olvasni, hogy nemcsak én vagyok így ezzel.
Ha már iskola és szülői ház kapcsolata.
Mit tesz egy gondos szülő, ha a gyereke rosszul érzi magát az iskolában, rosszabbul indul az elsős iskolakezdés, mint várták?
1. beszél a tanító nénivel?
2. beszél az iskolaigazgatóval?
3. keres független szakértőt?
4. elviszi másik iskolába?
Elképzelhető-e összeférhetetlenség a tanító és a gyerek között, ami megoldhatatlan, feloldhatatlan? Mit tehetne ez esetben a szülő? Mit tanácsol az iskola?
Erre a válaszra nagyon kíváncsi vagyok!
Tőlünk azok mentek óvó és tanítónőképző főiskolára, akik tovább szerettek volna tanulni, de nem volt elképzelésük, vagy pótfelvételivel oda jelentkeztek és ott ragadtak. A legtöbbnek eszébe sem jutott, hogy majd gyerekekkel kell foglalkozni.
Ez nem azt jelenti, hogy rossz pedagógusok lettek, csak kevés volt az elhivatott, és nem feltétlen tudták, hogy mire vállalkoztak. Az én barátnőm is így lett óvó néni. (tanító néni is lehetett volna, de a végén inkább ezt választotta.) Hozzá kell tennem elfogultság nélkül, hogy nagyon jó óvó nénivé vált. De csak véletlenül lett az.
Csak remélem, hogy akik időközben rájöttek, hogy nem odavalók, mertek továbblépni. De persze ez minden szakmára igaz. Nekem egyébként a legnagyobb szívfájdalmam az összes iskolámmal kapcsolatban a továbbtanulás segítésében való totális nulla hozzáállás. Sőt, hátráltatás. Az osztálytársaim nagy része a sötétben tapogatózott. Ezt tudom be a fentebb leírtak fő okozójának. Ezért érzem ezt is egy jó témának, de erről majd később.
Nos, kicsit most csapongósra sikerültem.
Szeretettel: egy kismarosi anyuka
