Emlékeztek még erre?
Azt hiszem, a Chokitó nevű csokoládé reklámja kínálta ezzel a mondattal az édességet. Nálunk ez a mondat azóta dívik, amióta húgom szintén a fenti szavakkal tette az asztalra a születésnapi tortáját. A testvérem kiválóan főz, de a sütéshez kevésbé ért. Ezért örült a múltkor, hogy a Málna-recept kapcsán príma piskótát sütött. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ha neki sikerült, akkor bátran nekiállhat mindenki. Sosem késő, és még az is lehet, hogy túlszárnyalják a mestert, mint ahogy ezt az élet sokszor megmutatta már.
Ezért most egy nem túl szép, ámde nagyon finom születésnapi tortával rukkolok elő, amiben nem a tészta, hanem a krém a különleges. Sok tortakrémet csináltam már életemben, de ez tényleg kiválóan sikerült. Talán azért, mert nem volt benne cukor, és a pudingtól könnyű, habos lett, ugyanakkor volt tartása.
Legelőször 7 tojásból piskótát sütöttem. Nagyon jó lett, de nem pottyant ki rendesen a formából, ez adja a címben említett tulajdonságát, nevezetesen, hogy ronda. Figyelem! Így lesz a szükségből erény, a kommunikációnak a főzésnél is nagy szerepe van.
És most lássuk a csodakrémet:
1 csomag vaníliáspudingot 3 dl tejjel felfőzünk, majd azon forrón belekeverünk 1 tábla keserűcsokoládét és 2 evőkanál holland kakaót. Ha kihűlt, 10 dkg vajjal habosra keverjük, kis rummal meg is bolondíthatjuk. Ezzel megtöltöd a félbevágott piskótát, majd a tetejére rápacnizod a megmaradt krémet. Próbáltam rokokó-tortára venni a figurát és megszórtam csokoládé-darával, de rájöttem, hogy felesleges. Ha nem szép, hát nem szép, ne görcsölj rajta. Itt most az ízek számítanak, és az ellen most sem volt kifogás. Pillanatok alatt eltűnt a tálról.
Marosi Málna
