Amikor ezeket a sorokat írom, sosem látott időket élünk. Maradj otthon, se óvoda, se iskola, az ember csak ül a tv előtt és hallgatja a híreket, vagy csüng a neten. Az emberek meg vagy túlaggódják magukat, vagy elbagatellizálják a nyakukba lihegő veszélyt. Ám az ember találékony, – különösen a magyar – és megpróbálja, hogyan tud ebből a helyzetből jót is kihozni. Aztán előveszi a receptjeit, és elkezd sütni-főzni. Talán rájövünk, hogy az egymásra-figyelés időszaka jött el újra, és milyen szerencse lehet, hogy a család együtt ül az asztalnál.
Most közkinccsé teszem az egyik olasz kenyérreceptet, jól jöhet mostanság. Olyan egyszerű, hogy a leggyakorlatlanabb háziasszony is csillagos ötösre tudja megsütni. Sose gondoltam, hogy ebből a receptből kenyér lesz majd, és lett. És óriási előnye, hogy nem kell hozzá túl sok élesztő.
Hozzávalók: 7,5 dl simaliszt, 3,5 dl víz, másfél teáskanálnyi só, negyed teáskanálnyi szárított élesztő.
Összekeverem, olyan lesz, mint a nokedlitészta. Ezt mindig előző nap kora este csinálom, majd letakarom, és másnap reggelig hagyom magában. Nem kell dagasztani, és nem kell megijedni, hogy nem nőtt nagyra. Vastagon lisztezett deszkára borítom – itt tényleg ragad, de lehet vele dolgozni – kicsit meghempergetem a lisztben, lapogatok rajta egyet kettő. Olajos tepsibe teszem úgy, hogy két kupacot alakítok, pihentetem újra legalább fél órát, majd 250 fokos sütőbe tolom. Meg szoktam locsolni a tetejét olívaolajjal, és 30-35 perc alatt készre sütöm. Kipróbáltam már úgy is, hogy teszek bele hagymacsipszet, vagy olívabogyót. Kiborítom és konyharuhába tekerve megvárom, míg kihűl. Két helyes kis cipó lesz belőle, a kisült kenyér utolérhetetlen, ritkán tapasztalt illata pedig betölti a konyhát .
Jó étvágyat kívánok hozzá!
