Kedves Kismarosi Anyuka!
Nagyon mozgalmasak a mostani idők, de most csönd van, és így el tudok mélyedni a válaszban. Nem gondolom, hogy arra kéne ?gyúrni?, hogy milyen lesz majd a tanító néni, ha nem olyan lesz, mint azt várnád. Azt tán nyugodtan kijelenthetem, hogy jó szakemberekkel
vagyunk körülvéve. Ez még akkor is igaz, ha néha egy-egy szülő morog, vagy mint vezető elégedetlenkedem. Emberek vagyunk, dolgaink egyszer jól mennek, máskor kevésbé. Kár volna ezeket az igazán derűs kisgyermekkori éveket aggódással eltölteni.
Ami pedig a sötétben való tapogatózást illeti, itt mindig kétségeim vannak. Szabad-e, kell-e a dolgokat tálcán kínálni, akár kisgyerekről, akár felnőttről van szó? Hiszen sokan sokszor elmondták, hogy a tapasztalati úton való tanulás a leghatékonyabb. Hiába van a sok bölcsesség leírva bárhol is, az élet nap-mint-nap rácáfolhat az ellenkezőjére.
De visszatérve: minden ügy megoldható, ha normális, értelmes párbeszéd folyik szülő és nevelő között. Ha sem a szülő, sem a tanító nem személyes sértésnek veszi azt, ha a másik szól valamiért. Ha mindenki a dolgok mögöttesét is keresi, nem csak azt, hogy ?már megint mit csinált az a büdös kölyök?! Hiszen ez a legfontosabb dolgunk! Meg kell keresni az okát annak, hogy miért történt aznap ez-vagy az, miben lehet és kell egymásnak segítenünk.
Szeretettel várom a válaszodat, Györgyi
Kedves Györgyi!
Semmiképpen nem szeretném aggódással tölteni a következő éveket, nem is teszem. A kérdést én inkább izgalmasnak találtam minden személyeskedés nélkül. Hiszen semelyik pedagógust nem ismerem. Nem is tudnék személyeskedni. De az elméleti részeket meg lehet nézni a könyvekben. A gyakorlat viszont mindig másabb, érdekesebb. A három ember kapcsolata(gyerek-tanár-szülő) végtelen izgalmas konfrontációt rejt, amiről csak egy tapasztalt, sok éve “praktizáló” pedagógus tud mesélni.
Gyerekkoromban egy olyan iskolába jártam, ahol hetedik nyolcadikban kiemelték a “pedagógusok által jó képességűek”-nek ítélt gyerekeket egy osztályba, és kiemelten foglalkoztak velük. Mivel mi voltunk az első osztály, a sok pozitív dolog mellett (nagyon szerettem ide járni, az egyik legmeghatározóbb két éve volt az iskolákban eltöltött időből), de sok mindent el is rontottak. Biztos vagyok benne, hogy azóta már kikristályosodott a gyerekekkel való foglalkozás. Nagyon bántott minket, hogy a hibákat mindig a szőnyeg alá söpörték, hiszen emberek vagyunk, abból tanulunk többet, ha tudomásul vesszük a hibáinkat is. Ezért picit zavar, hogy sokszor a hibákról nem szeretnek beszélni. Nagy örömködéssel hatalmas osztálytalálkozókat rendeznek. Fennen hirdetik, milyen szuper ez az egész. Ez kirakat, engem ez nem igazán érdekel, ilyet láttam már eleget, én szeretek mögé látni a dolgoknak.
Érdekel az emberi természet, izgalmas az a sokfajta gondolkodás, szemlélet, kapcsolat. Ahogy mindenki máshogy látja, máshogy csinálja és mégsem rosszabb egyik a másiknál. Mindemellett szeretem magam megtapasztalni a dolgokat és az alapján véleményt alkotni.
Szeretettel: egy Kismarosi Anyuka
