Ami szép, az nehéz

0
66
km-kistersegiTabor07-06-28_8314_01_f-neubauer?Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez.
Hiszek a harmóniában, melybe vágy a lélek,
a szépségben, melyért kiáltoz az anyag,
a szeretetben, melyért epednek a népek”

– írja Babits Mihály “Örökkék ég a felhők mögött” című hitvallásában.

 

S valóban sok szó esik manapság a nehézségeinkről. Különösen a tanítói-tanári pálya buktatóiról, hiszen a XXI. század kezdetén nem is olyan könnyű a feladat ezt a hivatást űzni.  Manapság, amikor hitek és illúziók foszlanak szét, hamis értékek győzedelmeskednek, a felnövekvő nemzedékért felelősséget érző pedagógusnak kell meggyőzniük tanítványaikat arról, hogy a gyorsan változó világban mi az örök érték, s mi a talmi.

 

Érdekes érzés volt, amikor rájöttem arra, hogy ennél izgalmasabb pályát keresve sem találtam volna. Azt a kimeríthetetlen kíváncsiságot, azt a feltétel nélküli szeretetet és bizalmat, azt az elképesztő ragaszkodást, ami a kisgyerekeket jellemzi, nagyon ritkán tapasztalja az ember az életében.  Jólesik látni azt is, amikor felnőtt tanítványokkal találkozva rájövünk, hogy az elvetett mag termékeny talajba hullott. Még akkor is, ha a kijelölt út nehezebb és göröngyösebb lett, mint amit előre gondoltunk.

 

Tudom, nincs mindenki által elfogadott ideális nevelő, hiszen az emberek értékrendje is más és más. De  azt hiszem, hogy minden tanító jó, aki elfogadja azt, hogy ő van a gyermekért, és nem a gyermek őérte. Ami azt is jelenti: hivatása van, és nem állása vagy munkahelye.

 

Isten éltesse az óvónőket, tanítókat, tanárokat!