Fokhagymával töltött szilva.
Ezt a különleges savanyúságot sógorom fedezte föl, már jó pár éve. Akkor még Nagymaroson dolgoztam, és valahogy szóba került, tán meg is kóstoltuk, és elcsodálkoztunk a bizarrnak tűnő ízkombináción. Nemrégen egyik volt kollégám el is kérte tőlem a receptet, mert emlékezett az esetre.
Még úri huncutságnak is becézték valamelyik receptgyűjtő honlapon. A fokhagyma sem áraszt így olyan erős illatot, ámbár a szerelmespárok csak akkor kóstoljanak bele, ha mindketten szeretik a fokhagyma ízét. A vicces az benne, hogy amíg nem ismertem, eszembe nem jutott volna így keresni savanyúságot a neten.
Méghogy szilva fokhagymával?
Ezért is írok róla, próbáljátok ki, sült vagy párolt húsokhoz pompásan illik.
Hozzávalók: kemény, hosszúkás, nem túl érett szilva, fokhagyma, ahány szem szilva, annyi gerezd fokhagyma. Egy liter léhez: 0,75 liter víz, 0,25 liter 10%-os ecet, 8 dkg cukor, 4 dkg só, fekete vagy színes bors, pár darab babérlevél, 3 mokkáskanál nátrium-benzoát.
A szilvákat mosás után a szár felőli oldalon éles késsel behasítjuk, kivesszük a magot, a helyére bedugunk egy gerezd fokhagymát. Ezután üvegekbe rakjuk. Kis üvegekben tárold, mert karakteres savanyúság: a kevesebb lehet, hogy több az asztalnál. Inkább még egy üveggel bonts, mintsem megromoljon, vagy uralkodjon a hűtőben intenzív illatával. Elkészítjük a felöntőlevet: a hozzávalókat a nátrium-benzoát kivételével összeforraljuk. Közben 1 dl forró vízben feloldjuk a nátrium-benzoátot, aztán összeöntjük az ecetes lével. Azon forrón felöntjük az üvegeket, lezárjuk. Évek óta mindent úgy teszek el, hogy az eltennivalóval teli üveget rögtön fejtetőre állítom, úgy hagyom kihűlni.
A sógor azt mondja, a száraz dunszt sem árt neki.
