Megfigyeltem ma: délután négy órakor már sötét volt. Ezzel ugyan nyilván semmi újat nem mondtam, de eszembe jutott, hogy megpróbálok összegyűjteni a forró citromos, rumos, boros teához illő harapnivalókat.
Itt van a legegyszerűbb: a pirítós kenyér. Régen a sparhelt szélén sütöttük és megkentük liba vagy kacsazsírral. Amióta nincs ilyen jó platni, vagy elektromos sütőbe tesszük a kenyérszeleteket, vagy forró olajba. Ez utóbbi talán egy csöppet nehezebb étel, de ha alaposan lecsöpögteted, nagyon finom tud lenni. A bátrabbak erősen megdörzsölik fokhagymával, és máris fogyasztható.
Tócsni vagy lapcsánka
Lereszeled a nyers krumplit, kinyomod a levét és leöntöd róla. Hozzáadsz lisztet. Hogy mennyit? Szerintem egy kiló krumplihoz olyan 3-4 evőkanállal. Ha szereted, lehet egy-két fej vöröshagymát is hozzáreszelni, de fokhagymát belenyomni kötelező! Megsózod, alaposan megborsozod. Aztán annyi tejet öntesz hozzá, hogy sűrű tésztát kapjál. Serpenyőben olajat forrósítasz és egy merőkanálnyi tésztát beleteszel, a merőkanál hátával egyenletesre lapítod és mindkét oldalát lassú tűzön piros ropogósra sütöd.
Az eredeti lapcsánka tepsiben és kemencében készült. Kizsírozott tepsibe tették olyan 1-1,5 cm vastagságban és sütötték 30-40 percig. Finomabb és nem olyan zsíros, mint a serpenyőben készült, de sajnos, kemencével már kevesen rendelkeznek.
Héjában sült krumpli- ez is aztán nagyon egyszerű: a megmosott krumplit bedobálod a sütőbe héjastól, majd lilahagymával, libazsírral vagy vajjal tálalod. Szoktuk friss töpörtyűvel is fogyasztani.
Sültkolbász – ehhez régi gyermekkori emlék társul. Anyai nagyapám nagy ínyenc volt, a sparhelt parazsa fölött sütötte a nyársra húzott frissen füstölt kolbászt, a zsírját kenyérre és hagymára csepegtette, és így fogyasztotta. Nos, ezt is tehetjük ebben a formában ad acta, de a kolbászt szépen bevagdosva, sütőben vagy serpenyőben megsütve, esetleg megfőzve így is kiváló vacsora. Tormával, mustárral príma, kecsöppel (ketchuppal) nem stílusos fogyasztani.
Nagyapám teát még véletlenül sem ivott hozzá. Fogta a fél literes borospoharát, leballagott a pincébe, és az újborból kortyolt hozzá nagyokat. Ami még esetleg szóba jöhetett, az a forralt bor volt.
Fölraktunk forrni fél liter bort fél liter vízzel, majd cukorral édesítettük, fűszerként fahéjat, szegfűszeget szórtunk bele. Mindig vörösborból főztük, a fehérbor a borlevesé maradt.
De ha már itt tartunk, kedvelt ital volt hidegben a grog is, ami mára szilveszteri itallá nemesedett. Baráti estékre nagyon ajánlom, nem is kell belőle túl sok, hogy jókedvünk kerekedjen. Ha valaki nem ismerné, így készül: fél deci rum, egy fél citrom leve, cukor, szegfűszeg, fahéj, másfél dl víz. Öntsd a forró vízbe a rumot és a citromlevet, majd ízesítsd a fűszerekkel, és hagyd állni néhány percig. Mindig forrón tálald!
Átolvasva a cikket, rájöttem: nagyon-nagyon hiányzik a konyhákból a sparhelt. Tudtátok, hogy újabban a központi fűtést is lehet ezzel működtetni?
