Glastonbury, a hippiváros

0
1036

glastonbury02_4-3
Tehát a vendégek! A ?használati utasítás angol lakásokhoz? félórája után a ?nekünk minden jó? és a ?mi mindent megeszünk? udvariassági köröket futjuk. Végül, már csak egy dologgal kell merészen szembenéznünk: nem Londonban élünk.

Tehát a vendégek! A ?használati utasítás angol lakásokhoz? félórája után a ?nekünk minden jó? és a ?mi mindent megeszünk? udvariassági köröket futjuk. Végül, már csak egy dologgal kell merészen szembenéznünk: nem Londonban élünk.

A hozzánk készülők és nálunk vendégeskedők kivétel nélkül megkockáztatják a következő kérdést: ?Átugorhatunk Londonba?? Eleinte töretlen nyugalommal magyarázkodtunk ? négy óra autóval, elég messze vagyunk tőle, itt mások a távolságok, stb. ?, most csak egy egyszerű nem?mel felelünk (és mosolygunk, ahogy az angoloktól ellestük). Befejezésül a ?kinek mit jelent a turistáskodás? fejtörő következik, hiszen lássuk be, sohasem tudhatjuk előre, a külföldre került honpolgár mitől esik fotózási révületbe. Így a látogatók programját általában közösen állítjuk össze, de van egy kötelező óra az én táncrendemben is! S ez nem más, mint Glastonbury.

glastonbury02
Ezt kínálja Glastonbury: élmény?képzelet?átalakulás?ihlet Fotók: Fekete Judit


Magyarázhatnám egyszerűen azzal, hogy nosztalgiázhatnékom támad időnként, mivel egy hónapig éltünk ebben a városban ? de valójában egy angol kuriózumról van szó. No nem azért, mert a közelben rendezik meg nyaranta a híres könnyűzenei fesztivált, és még csak azért sem, mert errefelé találták meg Arthur király és Geneve földi maradványait. Az, hogy itt emelkedik ki a mocsárvilágból maga Avalon ? egy laza kézlegyintésre érdemes szenzáció! Ez mind csak díszlet az igazi attrakcióhoz: a hogyan olvad bele a grál misztikumába a város populációja és a kereskedelem.

A földhözragadtabbak egyszerűen bohém világnak titulálják, mert hétköznapi esemény, ha az főutcán szembejön velünk Arthur király, egy sámán, vagy egy boszorkány. Az üzletetekben minden ?szellemi eltévelyedéshez? beszerezhető a kelléktár. Igazi álarcosbál! Azt ne feszegessük, ki veszi mindezt komolyan ? helyette essünk ámulatba a kínálattól! Boszorkányok, varázslók, tündérek, manók és törpék ? csak statiszták. Kiképezhetjük magunkat jósnak, sámánnak, remetének ? mire hazaérünk igazi mirákulumok leszünk. Csak a bankkártyánkat ne felejtsük otthon, mert ingyen ezt a tudást sem adják. Az elbutulást is meg kell fizetni! Ha csak szerény tagjai vagyunk a fogyasztói társadalomnak, és az élményen kívül tárgyi emléket is vennénk, dúskálhatunk a kegytárgyakban. Azért tessék idejében eldönteni, hogy melyik vallás és kultúra oldalán áldozunk, mert az afrikai, indiai, ázsiai, dél-amerikai  ? és ami még van ? szellemvilága itt hömpölyög előttünk. A konzervatívoknak azért még akad egy kelta kereszt, meg Dávid-csillag ? senki ne távozzon üres kézzel! A változásra képtelen ateisták, a megcsömörlött cinikusok is magukkal vihetnek egy kristályt, szélcsengőt, vagy minimum egy életfát a nappali komódjára.

glastonbury03
Naná, hogy elvarázsol!

Glastonbury csak úgy hemzseg a szent helyektől, óvatosan lépkedjünk, hiszen magunk se sejthetjük, mikor esünk csapdába. Ha felsétálunk a várost jelképező TOR?hoz, pillanatokra képesek leszünk elfelejtkezni a befizetetlen számlákról, az ármánykodó szomszédról, a kivasalandó ruhákról ? az elénk táruló panoráma láttán. Csak a Happy birthday Hare Krisna dobszólós ének furcsa keveréke zökkent ki bennünket a megvilágosodás lehetőségéből. De ne legyünk finnyásak! Inkább gyönyörködjünk sokszínű világunkban! Ingyen van, és stresszoldó!

Végezetül ki ne hagyjam a meditációs barlangot, ahol bizonyára minden magyar honfitársamra ráfér egy kis újjászületés, esetleg kedvet kapunk, hogy megmártózzunk a jéghideg medencében. Szégyenérzetünket is ledobhatjuk magunkról, miként az átszellemült fiatalemberek, akik anyaszült meztelenül merültek bele… Áldott félhomály!

glastonbury04
A könyvesboltban is találtunk magyart: László Ervin, a kelta mágia mellett

Így hát ?elzarándokoltunk? Glastonburyban ? ahol egyszerűen a bámészkodástól estünk ámulatba. Pedig semmilyen tanfolyamra, átképzésre, meditációra nem iratkoztunk be, még esti szeánszra sem jelentkeztünk. Nem vásároltunk gyógyító kristályt, illatos füveket, szerencseérmeket, sámánbotot, totemállatot. Helyette beléptünk a ?csodák palotájába?, ahol vendégeim az éppen valamit farics
káló tulajdonost faggatták:
?Mi készül?? ?  érdeklődtek.
?It?s a magic!? ? nézett fel a férfi.
?És az?? ? mutattak egy másik göcsörtös botra.
?It?s a magic, too.? ? közölte szemrehányóan.

glastonbury01
Glastonbury ? ahol mindenki ?happy?


Mert ugye, magunktól nem vettük volna észre, hogy itt minden varázslat! (Az árakról nem is beszélve!) És ha ebben a hétköznapi mágiában képesek lennénk megragadni az előlünk bujkáló szellemvilágot, nemcsak Glastonbury lenne happy ? hanem mi is!

Fekete Judit
Anglia