Az elmúlt évek legtöbb résztvevőt számláló előtáborával vágtunk neki az idei nyári cserkésztábornak. A vállalkozóbb természetűek kerékpárral, a többiek tömegközlekedve, illetve a teherautóval jutottak le a Mátra északi lejtőjén levő Szuha községbe. A falu egy utcából áll, igaz az van vagy 3 km, így címként mindenki csak a házszámát adja meg.
Az első napi gyors sátorépítés és építőfa vadászat után másnap igazán belecsaptunk a lecsóba. Több munkacsoportot alakítva elkezdtük a latrina, az emésztők, a konyhai polcok és a nagy asztal építését, melyek ?határidőre?, a gyerekek szombat déli érkezésére el is készültek. Hoztunk széldeszkát is az altáborok asztalaihoz és polcaihoz. Különleges véletlen, hogy a nyugdíjas jogász doktor biztonsági őr mellett csak diplomával rendelkező egyének pakolták a deszkát.
A tábor lakói szombaton délben érkeztek. Álmos vezér fogadta őket a rét szélén és a hon elfoglalására bíztatta őket. Előd vezér azonban nem Pannóniába, hanem Svájcba szeretett volna menni. Egy gyors párbaj után azonban a renites vezér is jobb belátásra tért, és a hét vezér vérszerződéssel pecsételte meg szándékát, hogy Pannóniában telepedik le. Az új hazában felvontuk a zászlót, ami idén egy gémeskút módján működött, és az ebéd, valamint egy gyors eligazítás után mindenki sátrának felállításához kezdett. Másnapra elkészültek az altáborok (Szob és Zebegény, Kismaros, valamint Őrbottyán) asztalai és padjai, este már mindenki ülve vacsorázhatott. Vasárnap délután négyféle különpróba közül lehetett választani: főzési alapok, fényképezés, rovásírás, fényképeszet, túlélés és a felnőtteknek borkóstolás. Aki a két alkalomból álló elméleti és gyakorlati előadásokon ott volt, és sikeresen próbázott, egy színes kitűzőt kapott a tábor végén. Este Mátrai Benedek atya látogatott meg minket, és az elkészült ebédlőbe ácsolt oltárnál szentmisét tartott nekünk.
Hétfőn a reggeli zászlószertartás közben többek is jelezték, a tábori konyha nincs a helyzet magaslatán, kevés a gyümölcs, kemény volt a bab. Szakácsunk tudomásul vette a vádakat, és bejelentette, ha mindenki ennyire ért hozzá, akkor ma főzzön magának a tábor. Kezdetét vette tehát a főzőverseny, ahol egy rövid vetélkedő után, hússal töltött krumpli gombócot kellett főzni. Eközben a nagyfiúkkal elkészítettük a tábor kapuját, egy stilizált székelykaput. Nem volt egyszerű, a kölcsönzött kisteherautó tetejéről kellett kötözni az elemeket, esőben. Délutánra kisütött a nap és az elfogyasztott ebéd után sportnap következett. A métázás közben a gyerekek kis csapatokban futottak neki az akadályoknak, a bögrében vízhordásnak, íjászatnak, csomózásnak és halászatnak. Este az ősmagyar mondavilágba cseppentünk. Minden őrsnek elő kellett adnia egyet az esti meseerdőn, ahol a többi őrs azt egyenként végignézte. Valamennyien ügyesen felkészültek, a történetek hol komolyabb, hol viccesebb módon elevenedtek meg, kreatív jelmezekkel.
Kedden esős napra ébredtünk. Két autót kellett kirángatni a sárból, de az erős fiúk egy vontatókötéllel könnyen megbirkóztak a feladattal. A délelőtt, sámánunk vezetésével a mindent uraló, ártó szellemek elűzésével telt. A kézműves foglalkozásokon készített bőr szütyő, rézékszer, festett póló, agyagszobor, henna, vagy nemezelt mütyür feláldozása után bárki bemehetett a megtisztulás sátrába. Ott masszázs, manikűr, arcpakolás, vagy egyszerűen a csönd és a társaság egykettőre feledtette a szellemek rontását, ebédre mindenki kipihenhette magát. A délután az őrsök vetélkedéséről és a népi játékokról szólt. A nyertesek azonban nem örülhettek elsőre, ugyanis tombolaszelvényeket kaptak, amiket a játék végén sorsoltunk ki.
Szerdán Előd vezér búskomoran érkezett a zászlószertartásra. Álmos vezér kérdésére csak annyit felelt, hogy Pannónia kezd unalmassá válni és kalandozásra hívta a magyarokat. Álmos az ötletet támogatta, és a gyors felkészülés után elindultunk a Galyatetőre. A turistaút meredek volt, de kárpótolt a kilátás, a különbuszunk érkezéséig pedig még egy templomba is volt időnk betérni. A busszal Gyöngyösre, a strandra mentünk, ahol egy kiadós fagyizás és ebéd után 2 óra fürdés várt mindenkire. A legnépszerűbb a forróvizes medence volt. Este a Mátravasúttal Lajosházára mentünk, az úton mindenkinek integettünk, és egyre másra énekeltük a kedvenc népdalainkat. A végállomáson összetalálkoztunk egy ott táborozó cserkészcsapattal, akik épp tábortűzre készülődtek. Még legyűrtük a Szalajkaházig tartó 3 km-t a, kisvasút használaton kívüli pályáján, majd egy kis szalonnasütés után eltettük magukat másnapra, egy hatalmas esőház betonján. Az éjszaka egy vihar széle súrolt minket, de az új tetőnek hála, senki sem ázott meg.
Csütörtökön, reggeli után a másik irányból másztuk meg a Galyatetőt. Majd rekord gyorsasággal leereszkedtünk, Mátraalmás érintésével a Hagymás-rétre, ahol már várt minket a friss kenyérlángos. Nagy ötlet volt a tavaly elkészített acéldoboz, amit csak körül kell tapasztani agyaggal és máris kész a tábori sütő. Egy kis pihenés után a népszerű tévés műsor alapján szerkesztett ?Magyarország szeretlek? játékot játszottunk. A délelőtti túra után az agysejteket is elég komolyan megmozgattuk.
Pénteken egy közelben táborozó cserkészcsapatot látogattunk meg, és válogatottunk nagypályás focimeccset vívott velük. Bár az eredmény nem lett fényes, azért lőttünk egy gólt, és a szurkolótábor nagyon jól érezte magát. Késő délután befejeztük a különpróba előadásokat, elkészült a fogadalomtétel tüze, és először játszottunk számháborút rovásírás jelekkel. Egy koraesti zápor majdnem elmosta a cserkész fogadalomtételt, de az időjárás kegyes volt, és estére szép időben tudtuk cserkésszé fogadni két új cserkésztestvérünket (1 zebegényi kislány és 1 kismarosi fiú).
Szombaton délelőtt a tudományé volt a főszerep. Két előadást lehetett választani a helyes fogápolás, a látványos kémiai és fizikai kísérletek, a baranta – az ősmagyar harcművészet és a jelnyelv közül. Ezután ebédig mindegyik csapat saját programot szervezett: Őrbottyán pihent, Zebegény és Szob vicces játékokat játszott, Kismaroson a vezetők gyermekkori képei után a jövő évi programokról beszélgettünk, majd nekiláttunk a lehetetlennek, a 2005-ben elásott időkapszula megkeresésének. 2005-ben a kismarosi csapat már táborozott ezen a réten, és a zászlórúd helyére elástunk egy befőttesüveget. Pontosan nem tudtuk hol lehet, de emlékek alapján elég jó helyen kerestük, mert pár perc ásás után előkerült egy törött fakanál a csapat jelzésével, majd 70 cm mélyről az üveg is. Megnéztük a tartalmát, az akkori tábori újság volt benne, majd üzenetekkel és apró emlékekkel megtöltött új kapszulával együtt visszaástuk. Délután a szülinaposokat köszöntöttük fel, majd egy kis pihenés után néptáncot tanultunk. A tánc után azonban neki kellett kezdeni a tábor bontásának. A miséig szerencsére végeztünk a tervezett munkákkal. Amint a helyi plébános atya szentmise végi áldása elhangzott, a gyülekező viharfelhők alatt már kezdtük is a pakolást az autóba. Este a lakomán aztán bepótoltunk minden elvesztett kalóriát. A sült töltött dagadó mellett majonézes krumpli és kukorica, majd pedig palacsinta és rétes gondoskodott a tele pocakról. Az esti zárótábortűz feledhetetlen poénjait örökre emlékezetünkbe véstük.
Vasárnap a hajnali eső után kezdtünk a lakósátrak bontásának. Mindenki hősiesen kivette részét a pakolásból, cipekedésből és szikrázó napsütésben levontuk utoljára a zászlót. Felültünk a buszra, és a hihetetlenül gyorsan elszaladt táborról mindenki csak azt tudta mondani, hogy maradna még.
Köszönjük a támogatást Mátrai Benedek plébános atyának, a Váci Egyházmegyének és a Szent László Ifjúsági Alapítványnak.
827. Szent László cserkészcsapat, Kismaros
832. Havas Boldogasszony cserkészcsapat, Zebegény
1034. Szent László cserkészcsapat, Szob
1116. Néri Szent Fülöp cserkészcsapat, Őrbottyán
