Karácsonyi vendégség a hippivárosban

Ugyan megérne egy misét a múlt heti költözködés is ? és meg is ígértem, hogy beszámolok róla ?, most mégis inkább elnapolom a témát, hiszen nyakunkon a karácsony!

Ugyan megérne egy misét a múlt heti költözködés is ? és meg is ígértem, hogy beszámolok róla ?, most mégis inkább elnapolom a témát, hiszen nyakunkon a karácsony!

Az időjárás nem jár kedvünkben, a reggeli csípős hidegen kívül semmi sem emlékeztet bennünket arra, hogy az év utolsó hónapjában járnánk. Sőt! Múlt hétvégén gulyást főztünk bográcsban az angoloknak. A kellemes, simogató  napsütés, a madarak csiripelése, az ezer színben pompázó kert inkább emlékeztetett egy őszi délutánra, mint a Mikulás jövetelére.

December 8?án, az őszi kertben – Fotók: Fekete Judit

Tehát vendégségben voltunk! Na és ki hívott meg minket? Naná, hogy az az angol asszisztensnő, aki Tibort mindjárt a kezdet kezdetén feljelentette: az osztályról hívták egyetlen elérhető orvosként egy eszméletlen beteghez, kénytelen volt ott hagyni a műtőt néhány percre. Karen azonnal ?report?ot? készített  az esetről. Aztán néhány hónap elteltével meghívást kaptunk tőle. Végképp búcsút intettünk az előítéleteinknek, s szereztünk egy angol barátot!

A dinner nem is akárhol volt, hanem Glastonburyben, a hippivárosban. Csodálatos helyen, a Tor tövében, a domboldalon hamisítatlan angol cottage, ?rend? és távolságtartás. Már harmadszor invitáltak meg bennünket, és mindannyiszor remekül éreztük magunkat: talán mert otthon felejtetttünk mindenféle elvárást, szögre akasztottuk a kritikánkat ? a kabátok már nem is fértek rá, mivel fogas nem akadt a házban.

A házi kedvencek, két borjú nagyságú dán dog

A középkorú házaspár kedvesen fogadott bennünket, a gyermeket helyettesítő két borjú nagyságú dán doggal ellentétben, akik a fülük botját sem mozdították miattunk. Lustán nyúltak végig a nappali fehér bőrkanapéján ? amit szedett?vedett textiliákkal borítottak ? valamire csak kell vigyázni. A tűz mellé kuporodhattunk mi is, szerencsékre az állatkák szorítottak egy kis helyet, tipikus angol szemlélettel: ?megvendégellek, de a saját kényelmem legalább olyan fontos!?. Végre megérthettem mi az étkező szerepe egy brit háztartásban. Sokszor csodálkoztam azon, hogy ezt a helyiséget is padlószőnyeggel borítják, egy hosszú és keskeny szoba, ahova általában csak egy asztal fér el. Itt tertínek meg, kifejezetten a vendégek kedvéért, akkor legalább főznek valamit. Az asztalon csak  poharak, tányérok, evőeszközök:  az ételt a háziasszony porciózza ki a konyhában és hozza be egyenként. Megnyugtató, hogy az ebédlőben makulátlan rend, a konyhában viszont talpalatnyi hely sincs. Bevallom, most már egyáltalán nem zavar ez az összevisszaság ? ennek is van bája!

Az ünnepi terítés

Ez a meghívás rendhagyónak bizonyult, ugyanis az ételről magunk gondoskodtunk: Tibor egyik magyar kollégája gulyást kavargatott a bográcsban a teraszon, a konyhában gombapörkölt rotyogott, mi meg előételként körözöttett készítettünk, desszertnek pedig  mákos kalácsot. (a nemzetköziség jegyében egy kis tiramisut is becsempésztünk). Otthonosan mozogtunk a gasztronómia világában: szalonna, pirospaprika, édes Anna, túró az asztalon ? körülöttünk pedig mindenhol a karácsonyi dekoráció igyekezett elhitetni velünk azt, hogy ez bizony december!

Az angolok imádják díszíteni otthonukat, s ezen az ünnepen különösen kitesznek magukért. Advent első napjától áll a karácsonyfa, s különböző színekben pompáznak a műfenyők: fekete, kék, fehér, pink? Ezt már csak a világítás képes felülmúlni. Sebaj, legalább egy kis fény költözik szürke életünkbe.  Esténként rendületlenül írhatjuk a karácsonyi üdvözlőlapokat ? de hiába az igyekezet, a grafomán angolokat nem lehet lekörözni: képeslapküldésben világelsők.

A felöltöztetett nappali ? különben a kutyusok hálóterme is

Természetesen Karenéknál is kész a dekoráció, fehér?ezüst az egész lakás, fagyöngy a bejárati ajtón, karácsonyfa a nappaliban, forralt bor a tűzhelyen. Kanalazzuk a gulyást, miközben a férfiak azon bosszankodnak, hogy elfelejtkeztek erős Pistáról ? mert a chili az  bizony nem az a műfaj ?, kortyolgatjuk a meleg nedüt, és azon mélázunk magunkban, hogy bizony ez a legszebb a Karácsonyban: együtt feledkezni meg az időről.

A mi angyalkánk

Most, hogy a negyedik Karácsonyunkat töltjük Angliában, már egész biztosan tudom, ennél többet nem lehet kívánni: ne legyünk egyedül a szeretet ünnepén!