…Nagymarosiaknak, szeretettel…
Gondolom ezt akkor találták ki a takarékos háziasszonyok, mikor mangalicák röfögtek legalább hármasával az ólban. A vastag zsírszalonnájukból olvasztott zsírral megteltek a kék, piros zsíros bödönök.
A töpörtyűnek akkor nem volt nagy becsülete, de lássuk be, igazán frissen, ropogósan jó. De frissiben zöldpaprikával, paradicsommal most is szívesen fogyasztja nálunk a család, koleszterin ide vagy oda. Az ára persze egészen borsosra növekedett mostanra.
Tehát a zsírolvasztás után maradt sok töpörtyűből készült a leveles töpörtyűs pogácsa, töpörtyűs gombóc a káposztával, ették a sült krumpli mellé lila hagymával tollfosztások alkalmával.
Mikor már “megvénült”, anyánk ledarálta, apróra vágott hagymát és főtt tojást kevert bele, megsózta, piros paprikával színesítette megfakult barnaságát. Manapság én egy kis mustárral is ízesítem. Azt, ahogy nálunk nevezik, a családban nem írom le jóneveltségem okán, maradjunk a töpörtyűs kenőkénél :).
Friss kenyérrel kedvelt reggeli, uzsonna lehet a család számára, feltéve, ha eltekintünk a fránya koleszterintől! Próbáljátok ki!
| *Némi magyarázatra szorul ennek a receptnek a címe. A kedves nagymarosi emberek nagy előszeretettel emlegetik a következő tanmesét: a kismarosiak elültetetik a töpörtyűt, amelyből aztán azt hiszik, hogy malacka kel ki. Most nem térek ki a hernyókirály esetére, de szeretettel ajánlom a fenti töpörtyűkrémet minden olvasónak a figyelmébe. Marosi Málna |
