A briteknél elfogadottá kezd válni a ?childless? (gyermektelen) kifejezés helyett a ?childfree? (gyermekmentes) – a hangsúly a szabadságon van, nem pedig azon, hogy meg lennének az emberek fosztva a gyermekvállalástól.
Valamivel többet vagyok a képernyő előtt, és igyekszem hasznosan tölteni ezt az időt. Végigfutom a kötelező köröket online: e-mailek, Facebook, stb. aztán jöhet a böngészés, mert tájékozódni a világ dolgairól csak így tudok, illetve barátokon, ismerősökön keresztül ? de azt most hagyjuk. Olvasok például a briteket foglalkoztató problémákról: családi pótlék-kurtítás, csökkenő népesség ? igen-igen van összefüggés, persze.
De ami jóval izgalmasabb olvasmány, az nem a cikk, hanem az olvasói kommentek, melyekből számomra az derül ki, hogy a britek egy része erőteljesen családellenes, karrierista, kényelmes, és úgy van vele, hogy aki nem teheti meg anyagilag, ne vállaljon csemetéket. Ugyanakkor szidja a bevándorlókat, akik sorban szülik ?porontyaikat?. Elfogadottá kezd válni a ?childless? (gyermektelen) kifejezés helyett a ?childfree? (gyermekmentes) – a hangsúly a szabadságon van, nem pedig azon, hogy meg lennének az emberek fosztva a gyermekvállalástól? Hasonló a helyzet az egyre nehezebben megfizethető oktatási rendszerrel is. Az küldje jó iskolába a gyerekét, aki megengedheti magának, a többinek meg ne legyen sok elvárása? Szép hozzáállás. Még szebb, hogy e sorokat itthon is olvashattam volna egészen biztosan, de Európa sok országában is, legalábbis Nyugat-Európában.
 |
| Hattyúk a Dunán – Fotó: Kovács Gabriella |
Elgondolkodtam azon, vajon valami különleges elithez kell-e, hogy tartozzam, ha több gyermeket szeretnék, és elvárjam, hogy igényes, a világra nyitott embert faragjon az iskola a gyermekeimből? Félreértés ne essék ? nem az iskolára hárítom a szülők és a tágabb értelemben vett család feladatát, de együttműködni tudni kell. Együtt ? nem egymásra mutogatva.
Várom, hogy mikor csendesedünk el, s szállunk magunkba? Mikor jövünk rá, nem az a lényeg, hogy milyen ruhát sikerült kapni féláron, s milyen szépen tudok mosolyogni, hanem hogy belső értékeinket fejlesszük, ápoljuk, gyarapítsuk tudásunkat? Leginkább nem környezetünk, hanem saját magunk miatt. S ha mi erre oda tudunk figyelni, s tudatosítani gyermekeinkben is ezeket, a környezetünk már ettől megváltozik. És többen mennek le a Duna-partra hattyúkat nézni, ha van egy kis idejük?
