Anyák lettünk és féltve nevelgettük kicsi kincsünket, de eljött a pillanat, hívott minket a munka, a hivatás. Elsősorban ÉRTE és a CSALÁDÉRT kellett a döntést meghoznunk. Anyák lettünk és féltve nevelgettük kicsi kincsünket, de eljött a pillanat, hívott minket a munka, a hivatás. Elsősorban ÉRTE és a CSALÁDÉRT kellett a döntést meghoznunk.
Tele kétségekkel, féltve írattuk be a verőcei bölcsődébe gyermekeinket. ?Bűnösnek? éreztük magunkat, hogy ott kell hagynunk és talán nem volt olyan édesanya, aki ne morzsolt volna el egy könnycseppet az öltözőbe vagy hallgatózott volna az ablak alatt??. vajon sír még ?
?Nehezen? léptünk ki a bölcsőde kapuján, remélve, hogy megnyugszik!
A kezdeti időszak nehéz volt nekünk és gyermekünknek egyaránt, amit nagymértékben oldott a nevelőnők fantasztikus profizmusa. Kedvesen, határozottan vonták be a játékba, tanítottak az alapvető viselkedési formákra, amit a közösség megkíván, mindezt egy nagyon vidám és színes környezetben.
Rövid időn belül a bölcsőde gyermekeink második otthonává vált, ahová szerettek járni és délután egyre nehezebben hagyták ott a meg szokott játékos környezetüket. A nevelőnők és dadusok a mindennapjaink részévé váltak. Gyermekeink napról-napra, új tudás birtokába kerültek, sok mondókával ? versikével és énekkel, nagyon sok, saját kis kezükkel készített emlékkel leptek meg bennünket. Az Anyák napjára betanított versikét egy szál orgonával és az általuk készített képeslappal talán soha nem felejtjük el, hiszen igazán ez volt az első anyák napi köszöntés! Nehéz szavakat találni, hogy megköszönjük az áldozatos, lelkiismeretes munkát, amit gyermekeinkért tesznek nap, mint nap!
Szeretnénk minden szülő nevében köszönetet mondani azért, hogy mi minden alkalommal nyugodt lélekkel hagyhattuk a bölcsődében gyermekeinket, mert szerető, gondoskodó kezek óvták, amíg mi távol voltunk……….KÖSZÖNJÜK SZÉPEN !!!
Sajnálattal vettünk tudomást arról, hogy a verőcei bölcsőde két csoportjából az egyik csoport megszűnik, amelyre nagyon nagy szükség és igény lett volna. A jelenlegi gazdasági állapot és a Dunakanyarban is jellemző munkanélküliséggel való küzdelem helyzete belekényszeríti a szülőket, hogy mielőbb visszamenjenek dolgozni illetve éljenek egy adódó lehetőséggel. Mivel a következő tanév egyetlen bölcsődei csoporttal folytatódik tovább, így a szülők lehetőségei még inkább korlátozottak lesznek. Hisszük, hogy van még remény arra, hogy akár közösségi összefogással megmenthető a verőcei bölcsődei csoport és az elhivatottságukat szerető kisnevelők munkája.
