Ülök a vonaton, rám köszön egy régi „kutyaütő” tanítvány:
– Csókolom, hogy tetszik magának lenni?
Kellő elérzékenyüléssel mondom, hogy köszönöm jól, de ekkor már engem nagyon is érdekel, hogy mi újság a fiatalemberrel.
– És te? Hanyadikos vagy most?
– Nyolcadikos!!! – ezen ugyancsak elcsodálkozom, ismervén a gyermek tanuláshoz való viszonyát. – És mi lesz nyolcadik után? – érdeklődöm.
-Majd amit az élet diktál – mondja, és ekkora bölcsességen még jobban elámulok.
A kép 2006-ban készült a wallhauseni iskolában – az igazgató úr órát tart
Örök talány számunkra a gyerekek gondolkodásmódja. Van, amikor azt hisszük, erről már mindent tudunk, és vannak pillanatok, amikor felkapjuk a fejünket egy szokatlan mondaton. A napokban kaptam ezt a videót, minden kollégának és szülőnek szeretettel ajánlom.
KATT IDE!
