A „misszió” szóról egészen fennkölt dolgok jutnak az eszünkbe. Pedig most csak azt szeretném hírül adni, hogy él Kismaroson valaki, aki mindenféle hókuszpókusz nélkül fejébe vette, hogy pénztárcát, erőt, kapcsolatot latba vetve, fákat, bokrokat, virágokat ültet a falu sivár részeire.
A dolog ősszel tűnt fel nekem. Markoló egyengette a kisvasút megálló mellett a földet, teherautók borították le a friss talajt, kertészek sürögtek-forogtak a területen. Először arra gondoltam, hogy az Ipoly Erdő Zrt. fogott újabb akcióba, de az ültetést végző Pantali Mártonnal folytatott beszélgetéskor megtudtam, hogy mégsem erről van szó .
A sínek környéke és a stoptábla előtti árokpart már el is készült; a virágos cserjéket és a díszfákat már kiültették, és ahogy figyelem, a területet rendszeresen gondozzák is .
Kiderült, hogy magánkezdeményezés áll a faültetés mögött, és ennél nagyobb ívű elképzelésről van szó. A megbízó határozott tervekkel készült, fás-virágos-ligetes Kismarost álmodott a Börzsöny kapujába. Ebből következik, hogy a zöldítésnek még nincs vége.
Ideje, hogy ennek az embernek a nevét is megismerjük: Mester Bélának hívják, de mi csak Bélusnak szólítjuk. Mindannyiunk nevében nagyon köszönjük neki ezt a nem mindennapi felajánlást, és a magunk részéről annyit ígérhetünk, hogy védeni, óvni fogjuk a növényeket, ahogy tőlünk telik.
