Egyre több szó esik mostanában a komposztálásról, egy régóta bevált, sajnos hazánkban elfeledett, de most újra felfedezett technikáról, amivel a kertünket és terményeinket gondozhatjuk. Tudva levő, hogy a növényeknek tápanyagokra van szükségük, amelyek a talaj folyamatos “használata” miatt évről-évre fokozatosan csökkennek. Pótlásukról ezért mindenképpen gondoskodni kell.
A tápanyag utánpótlásra több lehetőségünk is van. A természetes módszereket kedvelő, környezettudatosan gondolkodó kertészek istállótrágyát használnak, ami optimális megoldás, de nem éppen pénztárcakímélő és használata némi kényelmetlenséget okoz. Megemlítendő (de nem javasolt) a műtrágya használata, ami szintén serkenti a növények növekedését, de alkalmazásával megváltozhat a talaj ásványi anyag tartalma, és a termények fogyasztása során káros anyagok is kerülhetnek a szervezetünkbe. A mi javaslatunk a talaj tápanyag-utánpótlására a saját előállítású komposzt. A házi komposztálás nemcsak egyszerű és kényelmes, ráadásul nemhogy ingyen van, de segítségével még pénzt is takaríthatunk meg.
A komposztálás során a háztartásban és a kerti munkálatok (fűnyírás, metszés, kapálás, lombseprés) során keletkezett szerves növényi hulladékot gyűjtünk össze egy külön erre a célra szolgáló tárolóba, ahol az összetételtől és a gondozástól függően általában 0,5-1,5 év alatt lebomlik, és belőle a földhöz hasonló konzisztenciájú anyag (érett komposzt) keletkezik. Ezt aztán a termőföldre szórva, a trágyához hasonlóan a talaj tápanyagtartalmának növelésére használhatjuk fel, illetve földdel keverve balkonládák feltöltésére is alkalmas. Ezáltal két legyet ütünk egy csapásra. Egyrészt külön gyűjtött, komposztálásra szánt szerves hulladékot nem a kukába dobjuk, így a kommunális hulladék mennyisége csökken (általában a felére). Így hosszú távon akár kisebb kukát is bérelhetünk, ami megtakarítást jelent. Másrészt nem kell drága pénzen trágyát/komposztot vásárolnunk.
Hogyan kezdjünk hozzá a komposztáláshoz?
Először is válasszunk ki a kert egy félreeső, árnyas zugában kb. 1 m2 helyet, ahol majd a komposztot elhelyezzük. Nem szükséges, de talán esztétikusabb és praktikusabb a komposztláda használata, a komposztdomb használatával szemben. A komposzttárolók készen is kaphatóak, különböző alakúak, de magunk is összebarkácsolhatunk egyet maradék falécek segítségével. Fontos, hogy a tároló csak három oldalról legyen zárt, a komposzt könnyebb kezelhetősége érdekében, és ne legyen alja, hogy a talajlakó organizmusok könnyen bejussanak a komposztba és elősegítsék annak lebomlását. A komposzt tároló oldala szellősen legyen bedeszkázva, hogy minél több levegőhöz jusson a komposztálandó anyag, különben valószínű, hogy rothadás indul be, ami kellemetlen szaggal járhat.
Ha kész a tárolónk, tulajdonképpen nincs más dolgunk, minthogy a keletkező szerves növényi hulladékot odahordjuk. A sikeres komposztáláshoz ezzel már teljesítettük is a feladatunkat. Igényesek, haladó komposztálók száraz időben kicsit meglocsolhatják a komposztdombot, a különböző rétegek közé termőföldet rakhatnak, figyelhetnek az egymást követő rétegek minőségére, és időnként a komposztot megforgathatják a gyorsabb, egyenletesebb komposztálódás érdekében.
Még egyszer hangsúlyozandó; hogy előbb-utóbb minden szerves anyag lebomlik, csak a lebomlási idő változó. Így például a dió, gesztenye levele is, valamint permetlétől mentes kisebb ágak, gallyak (apróra aprítva) is komposztálhatók. Nagy mennyiség esetén azonban ezeket érdemes külön tárolóba rakni, hogy a gyorsabban elkészült komposztot addig is használni tudjuk. Kerülni kell viszont a beteg növényi részek és a vegyszerrel kezelt gyümölcsök (pl. déligyümölcsök héja) komposztálását.
Ha sok lemetszett gallyunk van, és lelkes komposztkészítők vagyunk, komposztaprító gépet is vásárolhatunk, aminek segítségével az ágak gyorsan néhány cm-es darabokra vághatók, így könnyebben lebomlanak. Mivel ezek viszonylag sokba kerülnek, jobban megéri, ha egy közösség együtt vásárol egy nagyobb teljesítményű komposztáló berendezést. Hazánkban több faluban is létezik ez a rendszer az önkormányzat működtetésével. Nem mellékesen az így nyert darálék az igen drága mulcs kiváltására is alkalmas lehet. Ha a jól fölkapált talajt megfelelően vastagon borítjuk ezzel a nyesedékkel, csökkenthetjük a szükséges kapálások számát a virágágyásokban, vagy a frissen ültetett bokorsorok, fák törzse körül.
Jó munkát kívánunk! Szívesen várjuk az érdeklődők kérdéseit.
Kunos Viktória
Mátyásfa Környezetvédő Egyesület